Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

Kaszár- A városi polgárságnak rég óhajtott vágya volt kaszárnyát építeni, hogy a lanyánk kosság a kellemetlen beszállásolástól felmentessék és másrészről, hogy nagyobb számú katonaság állandóan ide telepíttessék. Előnyére lett a városnak azon katonai szabály és törvény, melynél fogva a katonai hatóság kötelezi magát 25 évig állandóan kaszárnya lakbért fizetni, és így ugyanannyi évig állandóan katonaságot tartani azon városban, mely normális kaszárnyát építtet a maga költségén. Értesülvén a város e rendszabályokról, megajánlotta a honvédelmi ministernek, hogy azon esetben normális kaszárnyát építtet Esztergom, ha 25 évi biztosítás mellett Esztergom 3 zászlóalj katonaságot, valamint a törzset és zenekart állandóan megkapja. Az ügy elhúzódott: hiányzott az erősen mozgató erő, az alkudozások a ministeriummal, az előmunkálatok megszakítottak; más városok pedig hasonló módon katonasághoz jutni óhajtván, gyorsabban hozzáfogtak a kaszárnyák építéséhez és Esztergomot megelőzték. A város kicsiben mindig mozgott, de nem volt látszata. 1880 maj 29-én Szende Béla királyi honvédelmi minister - a városnak kérelmére - meghagyta a megyének, hogy a kaszárnya ügyében a bauprogramot (építészeti tervezetet) elkészíttesse és egy kaszárnya-bizottságot alkosson. A bizottság Palkovics polgármester elnöklete alatt megalakult, és én mint képviselő és városi orvos-szakértő, szintén hivatalból részt vettem. 1880 octob 22-én a normális katonai laktanya ügyében - mint hivatalból a kaszámya-comissió tagja - egy hosszabb véleményt terjesztettem a közgyűlés elé, melyben a kiszemelt három helyre nézve kijelentéseket tettem, és a diósvölgyi vízforrás bevezetését a kaszárnya-helyiségek számára melegen ajánlottam. Míg ezek történtek, a honvédelmi minister a katonaságnak dislocationalis tervezetét megtette Esztergomnak hátrányára, azaz Esztergom legfeljebb 2 zászlóaljat és a törzset kapta volna meg. Ilyen feltétel mellett egy település a katonai létszámnak felemelése nélkül normális kaszárnya építésére nem vállalkozhatik. Azért újból és erélyesebben a honvédelmi minister úrnál feliratban kérelmeztetett - de siker nélkül. Ismét 1883 juni 15-én a kaszárnya-ügy élére én álltam. Támogattak erélyesen, eszesen és jóakarattal: Dr. Helcz Antal, Procop mérnök, Marosi, Dóczi, Takács Géza. Elmentem (juni 16.) egy városi küldöttség élén a prímáshoz - de egy nappal előbb az utat a prímáshoz Zupcsek Mihály főpénztárnok által egyengettem - és tőle a ministerhez ajánló levelet kértem. Szívesen fogadott és megígérte közbenjárását, kérésemnek helyt adva a honvédelmi ministerhez címzett levelet már másnapon nekem megküldte. Ugyanezen küldöttséggel juni 17-én és a prímás levelével lementem Pestre a honvédelmi ministerhez, gróf Ráday Gedeonhoz. Ez beteg lévén nem fogadhatott, sem a távol levő államtitkár, báró Fejérváry, de Bittó ministeri ta166