Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

1862-ik év august havának 8-án de. 11 órakor megjelent az esztergomi orvosi Orvosi kar Dr. Palkovics Károly városi főorvos úrnál - mint akkori megyei főorvos- ügyek nak, az én elnökletem alatt - és testületileg tisztelgett, s mint szónoka a testületnek, örömnyilvánításait én tolmácsoltam a veterán kitüntetett orvos úr irányába, ki jeles érdemeinek és fáradhatatlan buzgóságának, mellyel e várost 46 év lefolyása alatt szolgálta, jutalmául Ferencz József rendjelével kegyelmesen díszíttetik fel. 1869 decemb 18-án Vízivárosba az emeletes Wimmer-féle ház melletti festőhöz hívatva, midőn a boltajtó küszöbét átléptem, az alacsonyabb boltam az ajtóhoz illesztett és mozgatható garádics velem elbillent és leestem, és bal lábam bokájában annyira megsérültem, hogy alig tudtam felkelni. Az inszálak nagy megerőltetése mellett luxatiot [ficamot] kaptam, nagy nehezen még hazavánszorogtam, mire a lábam már annyira megdagadt, hogy a csizmámat alig tudták lehúzni. Lefeküdtem, hideg borogatásokat és nadályokat tetettem, a lábamat az orvosok által húzgáltatni hagytam, de mindezeknek dacára három hónapig feküdtem (1864 mart 4-én mentem először ki az utcára), és azután is még két hétig mankóval és hosszabb ideig bottal jártam. Az Esztergom városi és megyei orvosok egyesületté akartak alakulni, és nagy nehezen sikerült is többeket az ügynek megnyerni, de akik a dolognak élére állottak, nem bírták a tagokat összetartani és magasabb érveket az ügyfelek között kelteni; talán mellékcéljaik is voltak, és így az egyesületnek tartóssága nem volt. Az alakuló első és utolsó közgyűlésén, collegáim nevében üdvözöltem az egyesülést, és buzdítottam a tagokat a részvételre. Elhangzott mint sok más szép szó! Ez történt maj 7-én 1877-ben. 1878-ban a kormány gyógyíthatatlan elmebetegek számára ápoldát akart építtetni, óhajtották, hogy ezt Esztergom építse. Szép helyet a Csipke-völgyben ajánlottunk ingyen. Egy díszes küldöttség april 26-án megmutatta e regényes helyet Balajthy ministeri tanácsosnak - kinek tragikus vége lett - és Bolyó főorvosnak. Én kiemeltem Esztergomnak kedvező climaticus és egészségi viszonyait. Reménykedtünk, mert bíztattak. De Esztergomnak nincs szerencséje! A tébolydát Pesten építették. Balajthy tiszteletére a bizottság a Hadmiger-féle helyiségben gyűlt össze egy banketten. 1881 august havában Hutta János primatialis orvost, 50 éves orvos tudori jubileuma alkalmából - én az esztergomi orvosok és gyógyszerészek nevében, mint őszbe borult nestorunkat, barátunk és ügytársunkat - meleg szavakban saját lakában üdvözöltem, és egyúttal neveink aláírásával ellátott emléklapot, szeretetünk és barátságunk jeléül, átadtam. Nemes és tudományos passióm volt a füvészkedés és ezt nem csupán szenve- Füvészdélyből űztem, de célt tűztem ki magamnak, Esztergom város és vármegye kedem flóráját tanulmányozni és megszerezvén a szükséges adatokat, azt közhírré is tenni. Ezen törekvésem egész életemen át a mai napig tart, ezen eszmének 125