Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Életrajzom

alkalmazása által időt nem vesztettem; nem vártam míg a kiszorult sérvben gyulladás és üszög - Brand - beáll, hanem sürgettem az operatiót, nemcsak a herceg előtt, de környezeténél is. Bodróczky is elölről kezdte, mint én, a reposiciót operatió nélkül óhajtván teljesíteni; de miután neki sem sikerült, őreá is hasonló pressiót gyakoroltam, sürgetve az operatiót, hivatkozva nagy praxisomra és számos esetekre, melyekben csak akkor sikerült szerencsésen az operatió, ha az elég korán vitetett véghez. Nem volt nehézség! Bodraczky belátta, az operatió elhatároztatott és véghez is vitetett 1872 mart 22-én. Segédkeztem én és Dr. Alzinger, a jó siker ismeretes, örült ennek az egész ország, maga a fejedelem és a dicsőségesen Uralkodó ház tagjai. - Isten éltesse még sokáig a bíbornok hercegprímás Simor Jánost! Vízár 1876 febr 24-én kiöntött a Duna és Esztergomnak alacsonyabb fekvésű részeit elöntötte az árvíz, legtöbbet szenvedett a Tabán - hol az emberek a háztetőkre menekülni kénytelenítettek -, a Duna utca, a Kerek templom előtti táj a Buda utcáig. Az árvíz hat hétig tartott. Magam is Lőrincz utcai 24 sz. házamban az árvíztől körül voltam véve, és csak annyi száraz helyem volt, hogy a kapun kényelmesen kiléphettem; de azért a házamat, melyben víz '38 óta nem volt, és melynek szilárdságában bíztam, el nem hagytam; bútorzatommal azonban és becses kincsemmel - a herbariummal - a padlásra menekültem, inkább elővigyázatból, mint kényszerűségből. Betegeimet kerülőutakon vagy ladikon látogathattam meg, mert még a kórház közelségéig is felhatolt az árvíz. Eleinte nagy volt a rémület az egész városban és számos családban. Saját családomnak is gyengébb, félénkebb tagjai kiköltöztek a vízzel körülvett házból, a Szőlőhegy alatti másik házamba, de ők és mások is megszokták a gonosz vendéget, és nem törődve a vízzel, ismét visszatértek az ősi fészekbe. Én pedig az alatt naphosszat lestem az árnak lefolyását. Hat hétig hasztalan, mint a hajdani pór, kiről mondja a latin költő „Rusticus expectat dum lente defluat amnis, at ille / labitur et labetur in omne volubilis aevum".

4

3 Az volt szerencséje a városnak, hogy a présházak menedéket adhattak a víz által kiszoríttattaknak, kik nem voltak kénytelenek az apadás után rögtön nedves házaikba visszamenni. Tanácsomra és rendeletemre - melyet a városi kapitány úrral házról házra járva élőszóval előadtunk - a vízár által szenvedett házak újból száraz földdel feltöltettek, kimeszeltettek, fűtés által kiszáríttattak, egy ideig üresen hagyattak és ily intézkedések mellett ezen városrész lakói betegségtói megóvattak. 4

3 Várja pimasz módon, hogy folyjon cl a' patak, és az / foly, foly csörgedező habjával alá, foly örökké. (Horatius: Ep. I. II. 42—43.) ( Édes Gergely fordítása) 124