Feichtinger Sándor: Feichtinger Sándor doktor önéletírása

Előszó

dunamocsi ladikosok fogták ki a folyóból, amelybe öngyilkossági szándékkal vetette magát. Nagyot szökkenve az időben: leírja az 1876. évi nagy esztergomi árvizet, amelyről már jól sikerült fényképek maradtak szép számban. Az azóta lebontott Lőrinez utcai jobb oldali, a 24. szám alatti földszintes házából ki kellett költöznie, s betegeit, valamint a kórházat csak csónakon tudta megközelíteni. Megyei főorvos korában a poros-sáros utakat többnyire bérkocsin járta. Egy-egy szép füves rét mellett megállította a fogatot, s lévén rövidlátó, a földhöz közel hajolva sokáig önfeledten botanizált. Ilyenkor a kocsis mindig beszámolt róla: „a főorvos úr megint a gyepen legelt". „Reménykedtünk, mert bíztattak. De Esztergomnak nincs szerencséje!" állapította meg rezignáltán. Orvosdoktorrá avatásának 40. évfordulóját 1880. május 19-én, szép díszes oklevél átadásával ünnepelték meg. A fővárosból levélben a még élő Bátori-Schulz Bódog 49-es honvédezredes is felkereste. Az esztergomi orvosok közül elsősorban Palkovics Károllyal ápolt meghitt, baráti kapcsolatot. * A fentiekből talán kiderül, érdemes volt ezt a 324 kézzel írt oldalnyi, 19. századi életképsorozatot kiadni. A szöveget a mai helyesírásnak megfelelően magyaritottuk, de minden régies stílusjegyét meghagytuk. Készítettünk hozzá alcímeket is, amelyeket a margón helyeztünk el, hogy ezzel is könnyítsük az írásmű áttekintését. A német és latin nyelvű szövegrészeket tudós kollégáink lefordították, így már semmi akadálya annak, hogy ezt a történeti korrajzot átnyújtsjuk olvasóinknak, az esztergomiaknak éppúgy, mint az orvostörténet, s művelődéstörténet, más településeken élő művelőinek. Köszönettel tartozunk az Országos Tudományos Kutatási Alapnak, a Magyar Tudományos Akadémiának és Esztergom város Önkormányzatának, hogy lehetővé tették az általunk oly nagyra becsült Feichtinger Sándor, nem éppen könnyen kibetűzhető, kézzel írt önéletírásának sajtó alá rendezését, s kinyomtatását. Feichtinger figyelmeztetett bennünket: „ha akarnék is szebben írni, nem tudok". Elfogadjuk. Az olvasó viszont fogadja el: ha akarnánk is érdekesebb korrajzot írni, bizony nem nagyon tudnánk. E gondolatokkal kívánunk kellemes kalandozást a jelen kötet olvasóinak. íródott 2005 júliusában, Esztergomban Szállási Árpád dr. egyetemi m. tanár 10