Farkasné Szabó Csilla: "Vár a Vár"
Tartalom - „Vár a VÁR"
Harcra készülés esetén ez az öltözék kiegészült a már korábban megismert különböző védőöltözettel. A XI. században a még pogány hiten élők általában megtartották hagyományos öltözéküket. E hagyományos viselet része a magasan felálló gallérral varrott ing és a szük ujjú, a felsőtesthez simuló, s az öv alatt bőven ráncolt kaftánszerű felsőruházat. Az ábrázolásokon az alakok lábszára meztelen vagy szük harisnya takarja. A kereszténység felvétele jelentős változást hozott az öltözködés terén is. Az egész Európában elterjedt, zárt, köpenyszerü öltözet több egymás fölé öltött ruhából állt. Az alapviselet - a már megismert - tunikának nevezett alsó-és felsőruha volt, amely fölött ujjatlan, rövidebb díszköpenyt és hosszabb, félkör alakú palástot viseltek. Az egymás fölé öltött ruhadarabok azonos anyagból készültek, színük azonban eltért egymástól. A ruhák alapanyaga általában posztó volt, de lehetett selyem vagy bársony is. A távolsági kereskedelemnek köszönhetően az ország előkelői a legdrágább külföldi kelmékből készíthették öltözéküket. Mit tudunk a korabeli női viseletről? A XI. századi női ruha a férfiakéhoz hasonlóan a test formáit takaró tunika, melyet fémfonalakból szövött pártaövvel fogtak össze. A tunikára supertunicalét öltöttek. A hajadon lányok kibontva viselték a hajukat, a férjes asszonyok haját azonban már főkötő vagy fátyol takarta. A hajat, nyakat és részben a vállat is elrejtő, apácás főkötőt vagy fátylat hordtak az idősebb nők és valószínűleg az özvegyek. Az előkelők körében előforduló fejdísz a lapos tetejű, dobozszerű, az áll alatt megkötött főkötő, a főkötő alól hátul hosszan lenyúló fátyollal. A hajadon lányok pártát viseltek. Innen ered a pártában maradt szólásunk is férjhez nem ment lányok megnevezésére. A párta a fejet körítő szalag vagy koszsorú, amelyet gyöngyökkel, préselt lemezekkel, esetleg drágakövekkel díszítettek. A menyasszonyok fejdísze a korona volt, azt verte le karddal az esküvői szertartás alkalmával a vőlegény. Ékszert viszonylag keveset viseltek. A hajfonatok összetartására ezüst vagy bronz hajkarikákat használtak. Meg kell még említeni a ruhákat összefogó palástcsatokat, boglárokat. A régészeti munkák során a feltárt sírokból nyak-és karperecek, gyűrűk is előkerültek. Anyaguk általában réz vagy bronz, csak az előkelők viseltek ezüst- és arany ékszereket. Nemcsak az Árpád-korra, hanem az egész középkorra jellemző, hogy a gyermekek - a legkisebbet leszámítva - ugyanolyan ruhát hordtak, mint a felnőttek, csak méretbeli eltérés volt az öltözékük között. A régi viselet áttekintése után felfedjük a táborozók számára készített meglepetést: beöltözhetnek ősi magyar ruhákba. Négy csoportra osztjuk 27
