Farkasné Szabó Csilla: "Vár a Vár"

Tartalom - „Vár a VÁR"

többnyire ispánnak nevezik őket. A középréteget a hadakozó életmódot folytató vitézek alkották. A szabadok alsó rétegét a közrendünek nevezettek adták. Az ország népességének túlnyomó többsége mezőgazdasági termeléssel foglalkozott. A városlakók nagyobb részének is ez töltötte ki a mindennapjait. Elsősorban gabonaféléket termeltek. Gyümölcsöt csak keveset, de a szőlő már ekkor is jelentős volt. A kerti növények közül a legfontosabb a káposzta volt. A magyar mezőgazdaságban az állattenyésztés az egész középkor folyamán kiemelkedő ágazat. A lótartás jelentősége folyamatosan csökkent, a sertésállomány aránya viszont folyamatosan nőtt. Ebben a korban még a kistestű szarvasmarhákat tartották. Az étkezésben igen fontos szerepe volt a juhnak. A földművelés és az állattenyésztés mellett a kézművesség volt a gazdaság harmadik fontos ága. A királyi, egyházi és világi birtokokon a szolgálónépek végezték a különböző kézműipari termékek előállítását, elsősorban magának a nagybirtoknak az ellátására. A birtokos a kézműveseket nagyobb csoportonként, sokszor falvanként telepítette le. Meg kell jegyezni azonban, hogy ebben az időben az iparűzés csak kiegészítő tevékenység lehetett az élelemtermelés és az egyéb szolgáltatások mellett. Mivel a kézművesek nagy része saját munkaeszközeivel dolgozott, a beszolgálandó termékeken túl megmaradó felesleget már el tudták adni. Piacok már István király korában is léteztek Magyarországon. Már ekkor, a XI. században voltak olyan iparosok, akik nem tartoztak a szolgálónépi rendszerbe. E mesterek általában a nagyobb helyeken éltek, és az előkelők, illetve a királyi udvar speciális és luxusigényeit szolgálták ki. Ide sorolhatók például a pénzverők, a fegyverkovácsok, az ötvösök. Milyen mesterségeket is űztek ebben az időben? A legfontosabb kézművességek közé tartoztak a fémművesség különböző ágai. Ez természetes is, hisz ezáltal keletkeztek a különböző mezőgazdasági eszközök, szerszámok, a fegyverek, az ékszerek. A szolgálónépek között fontos helyet foglaltak el a kovácsok, különösen a fegyvergyártásban is jártasak. A bronzművesek műhelyeiből kerültek ki az ékszereken kívül a liturgikus tárgyak (gyertyatartók, keresztek, füstölők), s nem utolsó sorban a monumentális harangok. A legnagyobb megbecsülésnek az ötvösök örvendtek. A királyi udvar számára dolgoztak a pénzverők, a pecsétnyomók készítői. A famegmunkálók közül elsősorban az ácsokat kell megemlíteni. Külön kézműipar lehetett a szekerek gyártása. Már ebben a korban léteztek hajóácsok és különféle faedényeket előállító kádárok is. Mivel ezidőben igen sokrétűen használták a bőrt (ruházat, lábbeli, bőrpáncél, lószerszámszíjazat), így a szolgálónépi szervezetben találunk szűcsöt, tímárt, vargát. A X-XIII. században már nagyobbrészt 23