Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
Esztergomban nem létezett „nemzetőrség", mivel a várost a Rendfenntartó Katonai Alakulatok parancsnoksága uralta, s tartotta féken. A Nemzeti Tanács eddig elő sem mert hozakodni a nemzetőrség megszervezésével. Az ügyben Mecséri ezredes döntött. Nagy Imre kormánynyilatkozatának értelmében elrendelte a „fegyveres polgárőrség" megalakítását. Ennek megbeszélésére Kiss Sándor őrnagyot, az Ideiglenes Nemzeti Tanács tagját a Városházára küldte. Kiss László és Horváth Csaba, akik szintén a Nemzeti Tanács tagjai voltak, elhűlve s megrökönyödve nézték a megérkező őrnagyot. Attól tartottak, hogy „perceken belül meg fogják lincselni." Úgy gondolták, „semmiképpen ne legyen népítélet". Ezért „elveik és meggyőződésük ellenére" kimenekítették a Városháza hátsó lépcsőjén „a sortűz elrendelőjét". 9 8 Kiss Sándor dicstelen futása után Mecséri ezredes Felczán Andor alezredest je\ö\te ki a Nemzeti Tanács tagjának, s bízta meg „Esztergom város fegyveres polgárőrségének" megszervezésével és felfegyverzésével. 9 9 A Nemzeti Tanács Felczán bejelentését és intézkedését örömmel fogadta, s meghozta határozatát az Esztergomi Városi Nemzetőrség katonákból, rendőrökből, civilekből történő megalakításáról. Azt is meghatározták, hogy az intézmények, vállalatok munkástanácsai dolgozóik létszámának arányában jelöljék ki az erre alkalmasokat a nemzetőrség tagjának. A jelöltek neveit Szalay Ferenc „polgártársnak" kellett jelenteniük. 10 0 * A Nemzeti Tanács nem kerülhette ki az október 26-i, sötétkapui véres sortűz problémáját. Bár egy-két kivétellel ők közelében sem voltak az eseménynek, csak hallomásból tudtak valamit az ott történtekről, október 29-én oly nagy lett a város fölháborodása a halálos áldozatok elhallgatása, a holttestek Hadosztály-parancsnokság által feltételekhez szabott kiszolgáltatása miatt, hogy a Nemzeti Tanácsnak el kellett határoznia az események kivizsgálását. - A nép a gyilkosok felelősségre vonását követelte. Dühük az ávósok, Mecséri, Kiss Sándor és társaik ellen fordult. * A Városházára be-berohanó, türelmetlenebb forradalmárokat az is bosszantotta, hogy ott összetalálkoztak pártemberekkel, gyanús és ellenszenves tanácsi vezetőkkel, akiknek a jelenléte felborzolta a közhangulatot. Egyesek írógépen több példányban leírták, hogy kiket nem kívánnak látni a városházán és a különböző hivatalokban. Az ebédelni hazatérő Bády Istvánnal kislánya közölte, hogy Mundi 64