Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
ver senkinél sem volt, a forradalmi buzgóság hajtotta őket. A Nyergesújfaluból nemrég visszatért autóbusz állt legelöl, a Széchenyi tér bejáratánál Ez a busz indult elsőnek a Hadosztály parancsnokság épületéhez, a Sötétkapu felé/' 1 (Erre a már teli buszra szállt fel Gere György is kezében egy 60 cm-es vasruddal, amit a Lőrinc utcán leállt, elhagyott magyar harckocsi oldalládájából vett ki ösztönösen. Ez a vasdarab a történtekben ugyan nem játszott szerepet, mégis bűnjelül szolgált a véletlenül életben maradt Gere György ellen koholt, megtorló perben.) 5 2 * Voltak sokan, akik még jóval a buszok előtt megindultak csapatosan a Sötétkapu irányába, mások viszont a buszokat követve siettek ugyanoda. A Széchenyi tér azonban nem ürült ki teljesen. Egyes ifjú forradalmárok úgy reagáltak az ellenségesnek ítélt „hadosztályi" magatartásra, hogy az eddig zsákmányolt fegyverekkel felkelő csapattá szerveződtek, s megszállták a Városházát, mint a fellázadt nép jogos birtokát. Ok úgy gondolták, hogy számítani kell arra, hogy a Hadosztály rövidesen meg fogja támadni a Városházát, s ezért fiatalságra jellemző hősi elszántsággal felkészültek a védekezésre. Voltak köztük börtönből szabadult rabok (pl.: Vikor Géza), munkaszolgálatos katonák (pl.: Rocska Tibor), diákok és dolgozó fiatalok (pl.: Gál Ambrus). Fegyverzetüket MÖHOSZ kispuskák, a börtönőröktől és a honvédségtől szerzett pisztolyok, géppisztolyok és puskák alkották. Ezekkel őrizték a kapubejáratot, lőállást foglaltak a Városháza emeleti ablakaiban. Volt egy golyószórójuk is egyetlen tárral, amit a Városháza erkélyén helyeztek el. A harcászatban gyakorlottabb MUSZ-os bányászkatonák egyike-másika megpróbált a Széchenyi tér némelyik lakóházának alkalmas kapuboltozata alá behúzódni kézigránátjaival, de ezt a lakók nem szívesen engedték meg. 5 3 * Úgy látszik, van egy ősi törvény, ami a népiélekben (minden emberben) eredendően benne gyökerezik: „Ha mi, a nép, fölkelünk, kivonulunk az utcára, tüntetünk, föllázadunk az eltorzult (embertelen és igazságtalan) társadalmi állapotok ellen, ha ezt forradalommal meg akarjuk változtatni, senkinek nincs joga ebben bennünket megakadályozni." Esztergom fölkelt népe is ösztönösen érezte, hogy a forradalmi megmozduláshoz jussa van, sőt igaza is van, s aki útjába áll, szembeszegül a forradalommal, az bűnös, a nép és a társadalom ellensége. A nép eme meggyőződését igazolta, hogy a megutált bolsevik Rákosi-rendszer gyűlölt megtestesítőjét, Gerő Ernőt október 25-én leváltották, s a rádió világgá 37
