Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM KITÖRÉSE ÉS GYŐZELME
A tüntető tömeg égett a forradalmi tettvágytól. Az egyik szónok azt javasolta, hogy menjenek el Nyergesújfaluba, Lábatlanba az üzemek munkásságát megnyerni a forradalom ügyének. Erre diákok, fiatal munkások, MUSZ-os katonák rögtön fölszálltak két autóbuszra, mivel akkoriban még ott, a Széchenyi téren volt a város autóbusz-pályaudvara, a környék, a Dorogijárás buszközlekedésének csomópontja. 4 0 * Voltak, akik a rabok kiszabadítását tekintették elsődlegesnek az ugyancsak a főtéren, a Széchenyi tér 8. számú bírósági épületben lévő Megyei Börtönből. Valamilyen módon a rabokhoz is eljuthatott a forradalom híre. Az egyik rab, a 23 éves Vikor Géza, akit október 21-én ítélt el a bíróság „tiltott határátlépési kísérletért", már három napja éhségsztrájkot tartott, amikor 26-án 9 órakor meghallották kintről a tüntető tömeg morajlását. A rabok kitörték zárkájuk ablakát, s kikiabáltak: „Gyertek, testvérek! Szabadítsatok ki bennünket!" A tüntetők egy része döngetni kezdte a börtön nagy vaskapuját. A börtönparancsnok bebocsátott egy háromtagú küldöttséget a népből, akiknek határozott kérésére - s nyilván felsőbb hozzájárulással - kinyittatta a zárkaajtókat, s kiengedte a foglyokat a nép közé az utcára azzal, hogy majd jöjjenek vissza letétjükért s elbocsátó igazolásukért. A tizenhárom rabot a nép a téren rokonszenvvel, érdeklődéssel fogadta. Cigarettával kínálták, kérdezgették, megetették, megitatták őket. Állítólag egy Gál nevű, félkarú vasutas, a Nyugati Pályaudvar portása elmesélte nekik a pesti forradalmi eseményeket. Amikor a rabok visszatértek a börtönbe letétben lévő civil holmijaikért és hivatalos papírjaikért, a tüntetők bekísérték őket, „elárasztották az udvart, a börtönfolyosókat, az őrszobát". Végezetül kinyilvánították óhajukat a börtönőrök lefegyverezésére. Domonkos börtönparancsnok kiszolgáltatta a fegyvereket a népnek. A 13 pisztoly, több géppisztoly és kétezer lőszer kiosztásában egy cigányasszony is jeleskedett. 4 1 A rabok főtéri kiszabadítása után a MUSZ-os katonák egy része fölkapaszkodott egy tehergépkocsira, s visszatértek a Vak Bottyán laktanyához, hogy ott raboskodó, „fegyelemsértésért" nyolc-tíz napra fogdába zárt bányászkatona társaik kiengedését, kiadását követeljék. A laktanyaparancsnok szorult helyzetében távbeszélőn a Hadosztály ügyészéhez fordult, akitől engedélyt kapott a fogdába zártak szabadon bocsátására. Különben sem cselekedhetett volna másképp, hiszen kis létszámú őrszemélyzetével tehetetlennek bizonyult a laktanyát ténylegesen birtokló, a forradalom mellé állt, nagy számú MUSZ-os legénységgel szemben. A 34
