Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája
Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI
HATALMI ELŐKÉSZÜLETEK A magyarországi társadalmi, politikai állapotok 1956 októberére megértek a változtatásra. A sztálinista-rákosista rendszerrel elégedetlen társadalmat oly mértékben fólajzotta az elmúlt hónapok szovjet és magyar pártpolitikai erjedése, hogy tömegmegmozdulásokra kellett számítani. A kommunista párton belül egymással viaskodó kétféle irányzat a fenyegető veszély elhárítására eltérő módon reagált. A sztálinista-dogmatikus Gerő-klikk - az államhatalom és a központi pártvezetés egyedüli birtokosaként - a kemény szembeszegülés, a fegyveres elrettentés, minden ellenforradalmi kísérlet elfojtása elvét követte. A pártállam rendjének kérlelhetetlen fenntartásában támaszkodhatott a markában tartott Államvédelmi Hatóságra (AVH-ra) és a hadsereg vezetőire. A Nagy Imre körébe tartozó reformista csoport - az államhatalomból és pártvezetésből kiszorulva - viszont a néppel való tárgyalás, a társadalmi egyezkedés, a demokratikus népfront-politika kibontakoztatásával kívánta a párt tekintélyét, hatalmát megőrizni. Nagy Imre élvezte a társadalom rokonszenvét, az általa képviselt reform-irányzat híve volt a párttagok, pártfunkcionáriusok, hivatali, intézményi vezetők, apparátusok döntő többsége, s így elképzelésük országszerte érvényesülhetett. A pártnak ez a két, egymásnak igencsak ellentmondó felfogása, forradalomhoz, néphez való viszonyulása együttesen jelentkezett, s nagy zavarodottságot, bizalmatlanságot keltett a társadalomban a párt és a hatalom iránt. Már csak azért is, mivel maga Nagy Imre sem volt képes október 23-a után még napokig nyíltan elhatárolódni a másik irányzattól. A helyzetet bonyolította, hogy a kommunista párt kétféle tendenciája a szovjet állami és pártvezetésben is együtt létezett, a magyarországi változások csak a változó szovjet nézőpontok függvényében történhettek. Különben a szovjet nagyhatalmi érdekek is megkövetelték, hogy a „várható magyar ellenforradalmi lázadást" a szovjet állami és pártvezetők közvetlen irányításával, a szovjet állambiztonsági szervezet (KGB) titkos tevékenységével és a szovjet hadsereg nyílt beavatkozásával kézben tartsák, levezényeljék. Ezen előzetes tájékoztatás ismeretében érthetjük meg azokat a magyar hatalmi előkészületeket, amelyek Esztergomban és környékén 1956 októberében a „várható tömegmegmozdulás", a népfelkelés előtti napokban bekövetkeztek. 19