Fakász Tibor: Esztergom 1956-os históriája

Tartalom - A FORRADALOM ELŐZMÉNYEI

az állam kezében maradt, s a szocialista oktatáspolitika elképzelése, terve szerint változott. Az államosítást követő 1948/49. tanévben hat nyolcosztályos általános iskolát szerveztek a városban, a középiskolák pedig négy évfolyamra változtak. A népgazdaság igényeit szolgálva működött a körzeti tanonciskola és a közgazdasági szakközépiskola. A tanítóképzőt pedagógiai gimnáziumra változtatták, és 1949-ben létrehozták az Esztergomi Állami Tanító- és Tanítónőképzőt. 1950/51. tanévben keletkezett a Dobó Katalin Altalános Leánygimnázium. A volt bencés gimnázium I. István Gimnázium néven működött tovább, de 1951-ben átköltöztették a Vízivárosba. A bencések épületébe ugyanis a 9. számú Altalános Gépészeti Technikumot helyezték el 1951-ben. Ez az iskola 1956-ban a Bottyán János Altalános Gépészeti Technikum nevet vette fel. A közgazdasági szakközépiskola is új épületbe költözött 1951-ben, de 1952-től már Közgazdasági technikumnak nevezték. Az ipari fejlődést kielégítendő céllal létesítették 1954/55. tanévben Kenyérmezőn (ma: Esztergom-kertváros) a Hell József Károly Bányagépészeti és Bányavillamossági Szakközépiskolát.

3 Az esztergomi érseki papi szeminárium (papnevelde) épületében működött 1954-ig a II. Rákóczi Ferenc Katonai Középiskola. Esztergom tehát változó szerkezetben, a társadalmi változásokhoz igazodó céllal és tartalommal megtartotta iskolaváros jelegét, s környékének továbbra is oktatási-nevelési központja maradt. Középfokú tanintézetei a Dorogi járás községeinek általános iskolát végzett tanulóiból telítődtek fel. A munkás és paraszt származású iskolai tanulók aránya az 1950-es években a „központi előírásnak megfelelően" meghaladta az 50 %-ot. Ez a diákság 1956-ban a forradalom hívévé vált, és abban kezdeményező szerepet vállalt. * Esztergom népessége az 1941-es népszámláláskor 22.171 fő volt. Ez a szám a várost ért csapások és változások folytán az 1949-es népszámlálás idejére 20.040 főre csökkent, majd az 1956-os évben ismét elérte a 22 ezer főt. A lakosság 10 %-a német, 5 %-a szlovák anyanyelvű volt, de a nemzetiségi származást is ajánlatos volt elhallgatni a háború utáni évtizedekben. Esztergom város 15.783 kataszteri holdas határának egyharmadát a Pilis hegység - pontosabban a Maróti-hegyek - erdősége borította. Többi részét szőlős, kertes domboldalak, illetve a Duna menti Szentgyörgymező, Kenyérmező rétjei, szántóföldjei alkották. A háború végén a határ egy része az egyház, a hercegprímás, más része az esztergomi parasztság tulajdonát képezte. Az 1945. évi földreform ezt az állapotot megszüntette. A prímási 14