Etter Jenő: Az esztergomi Széchenyi Kaszinó száz esztendeje

Tartalom - Az aranykor

92Így Földváryra, mint az új kaszinói elnökre hárult elődjének, Kruplanicznak elparentálása. Klasszikusan szép, magasan szárnyaló és mély gondolatokban gazdag emlékbeszédéből álljanak itt e részletek: ... Még oly frissek a temető hideg hantjai, hogy szinte nem akarjuk hinni, miként örökre elvált tőlünk, még ugy rémlik előttünk, hogy jönni fog és itt jár baráti mosollyal, szívélyes jósággal közöttünk, aki nem vallotta magát soha másnak, mint primus inter pares, az elsőnek az egyenlők között; még élénken tükröződnek lelkünkben az ő szelíd vonásai és mégis rideg valóság, hogy Kruplanicz Kálmán szeretett elnökünk már nem jön el többé mihozzánk. Magas műveltségű, nemesen gondolkozó, jóságos SZÍVŰ ember volt! Mi körünkben, mint a társadalmi finom érintkezés és a barátság szelíd alakját őrizzük emlékezetben, itt a mi körünkben a literaty gentlemant, az irodalmi tudás, a minden szépért, nemesért, irodalomért és művészetért, a magyar nemzeti eszmékért és kulturáért fáradozó társadalmi alakot látjuk és méltatjuk ő benne s ezen kiváló tulajdonainak áldozunk emlékezetünkkel . . . előtt, lement a vert sereg közé és rövid beszédet intézett hozzá. Nem hallottam, hogy mit mondott, de az a lelki erő, mely e pillanatban Földváry arczárói lesugárzott, megrendítette az én lelkemet is és könnyek szöktek szemembe. Földváry szépen, igazi uri emberhez méltóan viselte magát. (Eszt. Lapok 1896. nov. 1.)