Dobay Pál: Az ember múltbeli tevékenysége a Pilisben

- 3 ros ma is ugyanazzal a módszerrel , ugyanolyan formájú kemencével és szerszámokkal dolgozik, mint több ezer évvel ezelőtti "jogelődje". Legfeljebb a mészkő, szén, tűzifa odaszállitása és a kiégetett mész elvitele történik traktorral vagy gépkocsival; a termelés számbavételét pedig rovás helyett golyóstollal és nyomtatványon végzik. A mészégetés kialakulásával nagyjából egyidős a pilisi kőbányák nyitása és müvelése: ez a tévesen legujabbkori jelenségnek hitt tájrombolás. A nagy fáradságot és időt igénylő kezdetleges szedelékkő-gyüjtés ui. nem tudta már kellőképpen kielégiteni a számbelileg tovább szaporodó, lassan-lassan civilizálódó, házakat és várakat, templomokat és kolostorokat épitő elődeink épitőanyagigényét. Szükségessé vált - mai szóval élve - "a termelés koncentrálása" a kőbányák nyitása és müvelése révén. A Pilis legtöbb ma is ismert - kőbányáját nemcsak a rómaiak, hanem az őket megelőző szkiták, illirek, pannónok és a kelta néptörzshöz tartozó eraviszkuszok is használták. Pilisi ősünk tehát barlangokban, sziklahasadékokban tanyázott. Csak az őskőkor vége felé, méginkább az ujkőko

r /ie. kb. 9.0003.000/ elejétől kezdve épit magának kőkunyhót, ragasztja össze ennek köveit eleinte sárral, később mésszel. így nem volt már annyira az erdőhöz kötve. Lassan kimerészkedett a hegyek lábánál elterülő nyilt mezőkre, és birtokba vette a Duna partszakaszainak egyes részeit is. Ezt bizonyitják a D ö m ö s közelében és a pilismaróti öregek dűlőben végzett ásatások. Az ujkőkor végén és az ezt követő rézkorban pilisi elődünk egyre tudatosabban hagyja el az erdőt, és figyelme a pásztorkodásra, majd földmüvelésre alkalmas térségek felé fordul. A legkitűnőbb példa erre a basaharci lelet, ahol a sok edénytöredék mellett számos, agyagból készitett állatszobrocskát is találtak. Ez a régészet nyelvén az állattartásállattenyésztés számottevő szerepét jelenti. A bronzkor legjelentősebb leleteit a közeli t o k o d i ásatások hozták felszinre. E korabeli eszközök még inkább bizonyitják a bronzkori ember földművelő hajlamát, nagy kézügyességét, fejlett anyagismeretét és művészi érzékének további fejlődését.