Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben
A jelenleg Is működő mészkemencéken kívül a Pilis mészkő alapkőzetű részén szinte mindenütt megtaláljuk a régi mészégetés kétségtelen nyomait (Klastrompuszta környéke, Pilis-tető, Posta-rét). A szurdoki játszórét melletti felhagyott kőbányaudvar tőszomszédságában Bene Kálmán erdőmérnök - állandó bemutatás céljából - az 1970-es évek elején konzervált egy már 10 éve nem működő mészkemencét. A szénégetés időrendben a harmadik legrégibb pilisi tevékenység. Lassú kibontakozása a korai vaskorszakra tehető. Bár a Pilisben ma már sehol sem fordul elő vasérc, az itt lépten-nyomon előbukkanó régi fegyverek és szerszámok meggyőzően bizonyítják a hajdani kovácsmesterség és vasművesség magas színvonalát. A vasat már régen ismerő honfoglaló őseink — és az általuk itt talált avarok — a pomázi Holdvilág-árokban valószínűleg mágnesvasércet (magnetitet) termeltek ki, amit a közeli falvakban — Alsó- és Felsőkovácsiban, ma Kis- és Nagykovácsi-pusztán — dolgoztak fel. A főleg ferrikarbonát (Fe 2(C0 3) 3) tartalmú mágnesvasérc a faszén hőjének hatására ferri-oxiddá alakul: Fe 2(C0 3) 3 + hő = Fe 20 3 + 3C0 2 A ferri-oxid — ugyancsak hő hatása következtében a szén közbejöttével - színvassá változik: 2Fe 20 3 -f- hő + 3C = 4Fe -f 3C0 2 A pilisi szénégetés a korai iparosodással párhuzamosan fejlődött. Tetőfokát a XVIII—XIX. században érte el. Még a jelen század első két évtizedéből is tudunk erdei szénégetésről. A hajdani boksák maradványai - főleg Pilis-tetőn és a Pilis-hegy lábánál - még megtalálhatók. Az 1960-as évek legvégén nyugatnémet érdeklődésre - házi grillsütők fűtése céljából - ismét szóba jött ez a régi pilisi mesterség, de tényleges újjáélesztésére már nem került sor. A tógazdaság jellegzetesen középkor végi pilisi mesterség. Elsősorban az itt élő cisztercita és pálos rendi szerzetesek művelték. A keresztény vallás által előírt böjtök — húsevési tilalmak - a szerzeteseket a nagyobb mérté-
