Dobay Pál: Régi erdei mesterségek a Pilisben

A több mint 2000 éves közmondás itt is érvényes tehát: „Nihil novum sub sole" - Nincs új a nap alatt. Az ékeket verő nagykalapácsot Buda környékén ,,marci"-nak hívták, Esztergom táján „samu" volt a neve. A pilisborosjenői Ezüst-hegyi kőbányában az 1950-es évek elején még ezt a módszert alkalmazták. Az erdei mészégetés szintén több évezrede hagyományos a Pilisben. A tüzet eleinte félve tisztelő, majd lassan szolgálatába állító, ugyanakkor egyre inkább szemlélődő, összefüggéseket kereső ősember jóval az alkimisták előtt felfigyelt a tűz és a köré rakott mészkő kapcsolatára. A mészkő (kalcium-karbonát CaC0

3) mint tudjuk - ám az ősember „csak" tapasztalta —, hó hatására kalcium-oxidra és szén-dioxidra bomlik: CaC0

3 + hó = CaO + C0

2 A kalcium-oxid (égetett mész) vízzel keverve sárszerűen kenhető fehér anyaggá, kálcium-hidroxiddá válik: CaO + H

20 = Ca(OH)

2 Ha az ősi házépítő sár helyett a kőkalyiba-építés céljából összegyűjtött köveket kalcium-hidroxiddal (oltott mésszel) ragasztotta össze: az a levegőben mindig jelenlevő szén-dioxid hatására visszaalakult kalcium-karbonáttá (mészkővé), így rendkívül erős, időálló kötőanyag jött létre: Ca(OH)

2 + C0

2 = CaC0

3 + H

20 A megfigyelés és a gyakorlat itt is évezredekkel megelőzte a tudományt. A piliscsabai, piliscsévi, pilisszántói, pilisszentkereszti és pilisszentléleki mészégető iparos ma sem ismeri — akárcsak ősember elődje — mestersége kémiai vonatkozásait, de ma is ugyanazzal a módszerrel, ugyanolyan formájú kemencével és szerszámokkal dolgozik. Legfeljebb a mészkő és a tűzifa odaszállítása és a kiégetett mész elvitele történik traktorral vagy teherautóval, bár a fogat itt még most is gyakori. A pilisi mészégetést nem lehet könyvből megtanulni. Évezredek óta apáról fiúra, nemzedékről nemzedékre szálló tudomány. Tudomány a szó szoros értelmében. A kemence építését, boltozatszerű „berakását" a 72 órás - változó hőfokú - hevítést, a balesetmentes „kiszedést" soha és sehol nem tanították intézményesen. Ma is nehéz, egész embert kívánó - éppen ezért igen jól jövedelmező - jellegzetes pilisi erdei foglalkozás.