Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - III.A DANUBIUS PANNONICO-MYSICUS, 1726
A DUNA FÖLFEDEZÉSE IV.KÖTET - HALAK A kötet nyitó képe, amelyet a holland Houbraken metszett, a viza halászatát és feldolgozását ábrázolja. A Dunába a Feketetengerről ívni felúszó királyi hal leírása és bemutatása hangsúlyosan szerepel a könyvben. Ez mutatja, hogy nemcsak a Dunában őshonos halakkal foglalkozik, hanem azokkal is, amelyeket édes vizével a tengerből, tavakból és mocsarakból magába csalogat - ilyen a viza is -, de juthatnak a Dunától idegen halak más módon is annak vizébe: más folyókból vagy tavakból a halárusok a Dunába rakják őket, hogy azok ott tovább éljenek, növekedjenek avagy csak konzerválás végett. Főként Aldrovandi, Gesner, Villugbei és Rondeletius leírásai alapján dolgozott. Ezekbe a tudományos leírásokba szőtte bele saját megfigyeléseit. A Dunában és annak mocsaraiban élő halakat négy csoportra osztva tárgyalja: - Folyami halak: csontozatuk van, bőrük pikkely nélküli (pl. az angolna vagy a harcsa) itt négy fajt ír le; csontozatuk van, de bőrük pikkelyes (pl. a jászkeszeg) — tíz fajt sorol fel. Aztán megkülönböztet tüskés uszonyú folyami halakat (gob hal) ezeket két csoportba osztva írja le. - Folyóvízben élő tengeri halak (fluviatiles marini). A bőrük alapján osztja őket két csoportra: sima és pikkelyes bőrűekre. 1. A pikkely nélküliek közül a legtöbb figyelmet a Fekete-tengerből a Dunába felúszó vizáknak szenteli. Boncolta is őket. Anatómiai rajzukat a VI. kötetben láthatjuk. Az állatok boncolása által több részlettel gazdagította a tudományt. A vizahalászokkal is jó kapcsolatot épített ki. Halászatukat illetően megtudta tőlük, hogy még puskával is lőtték őket. Ha a halóriást sikerült megsebesíteni vagy elkábítani, akkor gyorsan kötelet húztak a kopoltyúján keresztül ki a száján, annak végére karót kötöttek, nehogy a kötél kicsúszhasson a kopoltyún keresztű, és csónakkal a partra vontatták. Ahol pedig tartózkodási helyét megfigyelték, ott nagyon hosszú és ritka szövésű hálóval - melyeket csónakkal vontattak -, bekerítették őket, és ha közben a hal orra a hálóba akadt, megcsiklandozták - mivel ezt nehezen viselte, visszahúzódott - majd folyamatos csiklandozással a part felé terelték, ahol a sekély vízben megfeneklett vagy esetleg a partra vetette magát. Ekkor a már ismertetett módon a parti fákhoz vagy erős karókhoz kötötték ki, és visszaeresztették a folyóba, hogy aztán hajóval valamelyik nagyváros piacára vontassák. A vizahalászatnak ezen utóbbi módját szemtanúként Bél Mátyás is leírta, 29 1 aki szerint viszont a halak cirógatása nem ingerlésüket, hanem megnyugtatásukat szolgálta. Cé/j'Sí) primus. ií?«u|rn I l.iii(l-ii 31. kép — A Dunába a Fekete-tengerről ívni felúszó viza 2. A vizára hasonlító, de érdes bőrűek (cute aspera) közül a kecsegére fordítja a legtöbb figyelmet. Húsa különb, mint a vizáé. A fejezet végén megjegyzi, hogy Komárom alatt két mérfölddel valamennyi, a tengerből feljött hal visszafordul, és a halászok megfigyelése szerint mindig ugyanazon az útvonalon úsznak. Mocsári halak. Sima és pikkelyes bőrűekre osztva tárgyalja őket. Az utóbbiak között említi a Veres Szárnyú keszéghel, a Karasakot (kárász), és a Varjahah.t. örfus (jennanonim. 32. kép - Jászkeszeg 29 1 Bél Mátyás: A magyarországi halakról és azok halászatáról. Tractatus de re rustica Hungarorum részlete. Fordította: Deák Antal András. Bp. 1984. 74
