Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - II. DANUBIUS A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN
A DUNA FÖLFEDEZÉSE II. DANUBIUS A MEGVALÓSULÁS ÚTJÁN Marsigli nemcsak a harctéren bizonyult ügyes szervezőnek, hanem a Duna-monográfia anyagának összegyűjtésében, elrendezésében és nyomdára való előkészítésében is. A könyvébe sűrített tudásanyag távolról sem csak saját tapasztalatainak tudományos megfogalmazása - miként egy helyen már utaltam erre —, hanem egész Európából gyűjtött ismeretek összegzése. Magyarországi, osztrák, olasz, német, svájci, angol, holland tudósok, művészek és könyvkereskedők segítették őt munkájában. MAGYARORSZÁGI TUDÓSOK MARSIGLI SZOLGÁLATÁBAN A XVI-XVII. században a magyar történelem leggyászosabb lapjait írták. 1526-ban Mohácsnál a nyugat felé terjeszkedő oszmántörök hadsereg fontos csatát nyert a magyar nemesi seregek felett, melyben a király is odaveszett. Az ország középső része (1526) és szíve, Buda (1541) - 150 évre a törököké lett. A nyugati részek és a Felvidék Habsburg fennhatóság alatt maradt, míg Erdélyt fejedelmei — a töröknek fizetett adó fejében több-kevesebb szuverenitással irányították. Ilyen körülmények között a korábban virágzó kulturális élet elhalt. Magasabb iskolákat a szegényebb családok tehetséges fiai közül csak azok tudtak végezni, akik valamely felekezet vagy város támogatásával külföldi egyetemre kijutottak. Erdélyből még Törökországban is tanultak magyar ifjak. Ilyen, Isztambult is megjárt, ott tanuló és a török nyelvet elsajátító fiatalember volt a régi magyar irodalom kiválósága, Rosnyai Dávid 12 is, aki tudományával és irodalmi munkásságával kiemelkedett társai közül. 1701-ben latinra fordítva 36 évvel korábban törökül írt 200 oldalas Erdély-történetét küldte meg Marsigli kívánságára. Benne 1525-1665-ig dolgozta fel a fejedelemség históriáját. 12 3 A kézirathoz csatolva - pár évvel ezelőtt - még néhány Erdély történelmére vonatkozó, XVII. századi oklevelet is találtam Marigli hagyatékában. 12 4 Paulus Ritter, zágrábi tudós, 12 5 Horvátországra és Szlavóniára vonatkozó történelmi ismeretekkel, térképekkel, genealógiákkal, könyvekkel és okiratokkal segítette Marsiglit, aki az ő számára nagyon fontos személyiség lehetett. Egyik alkalommal a Délvidéken szolgálatot teljesítő Marsiglitól hazatérve 30 soros verses levelet írt patrónusanak. A vers kíséretében Horvátország jelesebb famíliáinak kért címereit küldte meg. Levelében sajnálkozik, hogy a címerek egyszerűen vannak festve, de nem tehet róla, hiszen nemcsak Zágrábban, de az egész országban sincs valamire való festő. A vers elején egy rég letűnt világ képét 12 2 Rosnyai Dávid, Apafi Mihály utolsó erdélyi fejedelem török deákja, tolmácsa; II. Rákóczi Ferenc török leveleinek fordítója (1641 Marosvásárhely - 1718 Fogaras). A magyar történetírás csak a magyar történeti dolgozatait. Szilágyi Sándor: R., az utolsó török deák történeti maradványai. Pest, 1867, valamint a Pancsatantrának átdolgozását, a Horologicum Turcicumát ismeri. 12 3 Az írás bevezetőjét kettős kör alakban írta, amely fordításban így hangzik: /. Ferdinand császár és Bajezid szultán, valamint VI. László magyar király napjaitól a győzedelmes I. Lipót császár és IV. Mehemmed szultán napjaig a keleten, nyugaton, délen és északon megtörtént szomorú események, melyeket Erdély területére vonatkozóan harminchat évvel ezelőtt Rosnai Dávid Konstantinápolyban tartózkodván török nyelven megírt, nem kevesebb fáradsággal a keresztény lakosság számára latinra fordított, most pedig császár őfelsége tanácsosának, az egyik híres hadtest ezredesének, a határkijelölés legméltóbb vezetőjének, Luigi Ferdinando Marsigli tábornoknak, mint kegyes patrónusának és protektorának, a legnagyobb jóindulattal, alázattal és engedelmességgel ajánlva nyújtja át — Üdvösségünk 1701. Esztendejében. (Rosnyai Dávidnak ezt a művét korábban nem ismertük. Az idézett néhány sorból életére vonatkozóan is új adattal gazdagodtunk: 1665-ben Konstantinápolyban időzött, amikor is török nyelven megírta Erdélynek 1525 - 1665 közötti történelmét. - Biblioteca Universitaria, Bologna - a továbbiakban: BUB - Mss di Marsigli, Vol. 103. pp. 390-490. 12 4 BUB Vol. 103. pp. 390-490. F II. 3. 1701. ' 2 5 Életműve arról árulkodik, hogy elsősorban költői és történelemírói ambíciói voltak. Ügyesen rajzolt, és rézmetszést is tanult. Fenn maradtak tőle várakról és neves személyekről készített metszetek. Életrajzírója, Vjekoslav Klaic szerint (Zivot i djela Pavla Rittera Vitezovica - 1652-1713; U Zagrebu; Izdala Matica Hrvatska, 1914) Matheo Vischernél a térképrajzolást is tanulta. A Horvát Nemzeti Levéltár Térképgyűjteményében négy olyan térképet őriznek neve alatt, amelyek közül hármat biztosan Müller rajzolt. (HDA/KZ, B. I. 17; HDA/KZ, D. I. 60; HDA/KZ, D. I. 64). Ezek impúrumát felleltem Bolognában. A negyedik neki tulajdonított mappának nyomát, amely a HDA/KZ, B. III. 1. jelzetet kapta, nem találtam a Marsigli hagyatékban. Mégis jogosnak látszik az a feltételezés, hogy a horvát kollégák tévesen tartják őt a határkijelölés során Marsigli mellett térképező, Müllerrel egyenrangú nagy horvát térképésznek (Kartografski izvori za povijest Triplex Confinium; Cartographic sources for the history of the Triplex Confinium; Kartographische Quellen zur Geschichte des Triplex Confinium. Hrvatski drzavni arhiv Zavod za hrvatsku povijest Odsejka za povijest Filozofskog fakulteta u Zagrebu.). 36
