Deák Antal András: A Duna fölfedezése
Tartalom - I. A DANUBIUSHOZ VEZETŐ ÚTON
A DUNA FÖLFEDEZÉSE 7. kép - A 39 szelvényes határtérképhez 91 határjel-helyszínrajzot csatoltatott Marsigli és a Mappa Potamographicaén Marsigli ugyanannyit fizetett, mint a Dunaszelvényekért. Nem lehetett Müller túlfizetve, mivel ő is, miként Eimmart, a rézmetsző is, örökös anyagi gondokkal küszködött. Az idő fogy, az adósság gyarapszik, idézi a közmondást. 5 6 Előfordult az is, hogy Eimmart, a fővállalkozó, a Müller számára küldött pénzt rézlemez vásárlására költötte, jóllehet Müller a Duna-monográfia térképei számára szükséges pergamenekben szükséget szenvedett. Az 1703. május 12-én írt (utolsó) le-velében 57 Müller a szakirodalomban 39 szelvényesnek ismert térképe elkészítéséről úgy ad számot, mintha csak a kíváncsi utókorra gondolt volna: Valamennyi határ-szekciót — szám szerint 41 darabot - és az áttekintő térképet, teljesen elkészítettem. 5 8 Beszámol arról is, hogy bár Marsigli megbízta a határhalmok speciális térképének megrajzolásával, azt még nem készítette el, miként Bulgária és a szűkebb értelemben vett Magyarország (Elungaria vera) térképét sem. Reméli azonban, hogy ezekkel, mire levelét Marsigli megkapja, végez. Ugyanitt először hallunk arról, hogy Müller rendkívüli tehetségére a bécsi udvarban is felfigyeltek. Felkereste őt egy bizonyos Schirndorf nevezetű úr, aki Savoyai Jenő megbízásából Bécsbe hívta. Marsigli beleegyezése nélkül azonban igent mondani nem akar, bár már unja a szobafogságot, az örökös térképrajzolást, fiatalemberként mozgalmasabb életre vágyik. Levelében igyekszik Marsiglit meggyőzni, számára is előnyökkel járna, ha Bécsbe mehetne, mert akkor Pfeffer-re lehetne bízni a Duna-szelvények metszését, és a munkát ő helyben felügyelhetné. Nem sokkal azután, hogy Marsigli kegyvesztett lett, Müllert már Bécsben találjuk. A 39 (41) szelvényes határtérképről ezt követően csak hét év múlva olvashatunk a bolognai iratok között. Müller patrónusát - így titulálták Marsiglit a nürnbergiek -, ekkor már Bolognában találjuk, aki értékes hagyatékát szülővárosának adományozta. 1710. február 3-án a város elöljáróságához egy végrendeletet juttatott el Marsigli. 5 9 Arra kérte benne a szenátust, hogy halála után a mappát, melyet az ő kezdeményezésére és pénzén Müllerrel rajzoltatott, adják át a császárnak. Döntését meg is indokolta: egyrészt a kereszténység számára nagyon jelentős információk vannak rajta, másrészt pedig a császárnak meg akarja mutatni, hogy kegyvesztettsége miatt nem neheztel rá. Ezen végakaratát megfogalmazó levelét, a halálát követő évben, 1731. augusztus 11-én olvasták fel a Szenátusban. Mindjárt döntést hoztak, hogy Marsigli kívánságának teljesítése előtt elkészíttetik a térkép hű mását. A feladatra több jelölt is akadt. 1732. június 14-én 5 6 BUB Mss di Marsigli Vol. 82. pp. 52-52. 1703. Január 6. latin 5 7 BUB Mss di Marsigli Vol. 80. B. pp. 164-165. latin Müller külön szelvényeknek számítja a két lapot is, melyre a határjelek helyszínrajzait tette. Ezért ő következetesen 41 szelvényes térképről beszél. Az összesítő lappal együtt tehát 42 pergamenlappal kell számolni. 5 9 Archivio di Stato, Bologna, Assunteria di Istituto, Diversorum B. n. 7. fasc. 3. 23
