Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

KÖZEL AZ ÉGHEZ Itt a dombok között még fával fűtenek, kéken kapaszkodik a füst magasba s október göröngyös egén kicsi apácafelhők suhannak hazafelé. E múltszázadi tájban sűrűbben gondolok rád s magamra is. Órákig elhallgatom, micsoda mozarti lombsusogás sajogtatja szélben a kertet, pedig már lassan kopog a dió. Itt minden közelebb van: a falevél, a bőrőd s lábad nagyujjához a forrongó csirák. Ha földre fekszem duhaj vizeket hallok robogni lentről, mint kocsin vágtázó, lakodalmi népet. Elfáradtam talán? Vagy csupán silányulok s hátrálok vissza bimbózó kezdetekhez? Nem tudok semmit, de nyakad zsályaillatától a végtelenséget is meghittnek érzem. Ha látnád a tűznyelő rigót hátrahanyatló fejjel, mosolyoghatnál rajta: mit akar ez az őrült? Csak amit én! Habzsolni fényt és tízezer napot s ragyogni még a föld alól is, mint vándorló gyémánt. Itt a dombok között sűrűbben gondolok rád s magamra is. Itt kéne még élnem sokáig, halottaim lombosodó emlékével és veled, közel az éghez s a föld suttogó szájához közel. 125