Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

NAPRÓL NAPRA Napról napra hegyesebbek a tüskék, napról napra fenyegetőbben villog július: mintha egy szörnyetegnek aranyból csináltak volna fogat. Aki csak sóhajtozott eddig küszöbön állva, már félénk álmában is állkapcsot csikorogtat, tányért vagdos a földhöz s napozó macskákba rúg bele, mert sírást akar hallani vigaszul, érdes jajszót, régi keservek visszhangját hangosítva. Fogy az évszázad, ijesztőn soványodik, csontos mefisztó-arcán barna májfolt. Napról napra idegenebb tőle a mosoly, az akácvirág, a küldetését bevégzett halott s minden csak töredékként éri el benne saját dicsőségét. Ó, szemérmes diktatúrák, micsoda történet ez! kopunk, ernyedünk, szétmállunk, mint a selyem s aki Krisztust árulta volna el valaha rég, most magát árulja el rebbenéstelenül napról napra, szívével nagy vadak játszadoznak, mint körmös cicák a gombolyaggal. A költő hanyattfekve próbálgat énekelni kint egy hegy tetején, de nem jön ki hang a torkán. Szájában megromlott elégiák íze émelyeg föl, mintha megfertőzött madarak máját etették volna meg vele szürkületkor. 122