Csoóri Sándor: Esztergomi töredék

Tartalom - MŰVEK ÉS NAPOK (1979-1990)

Tanuljatok új nyelvet, hullámzóbb sóhajokat, üzengetik sorban a régi költők, hisz minden kinyíló ablak: szája egy boldog versnek. S a temetői füst is égig fölérő, hosszú mondat, száll, száll belőlünk töredelemmel s mégis karcsún: legszebb halottainkat kérjük: bocsássák meg, hogy élünk. Megjött a tavasz, újra megjött; háborús hírek bokáztak mögötte sarkantyúsan, mint gólyalábú csontvázak brazíliai karneválon. Vér, vér a vérnarancs-erdők alján, repülők szeme alatt s a szaharai porban, vér, vér a hadseregeket szülő anyák ruganyos ágya körül. Megjött a tavasz, újra megjött. A korán föltámadt lepkék közül halálfejes újságok csaptak le ránk is, de mi már régesrégen elfelejtettünk félni. Történjék bármi: ez az évszak már történik velünk: bennem egy virágos erdő lenyomatát őrzi a föld majd, mint ágbogas páfrányokét a borostyánkő. NYÁR-ÉJFÉLI ZÁPOR Lidérces szenvedéllyel vonult fölöttem át a nyár-éjféli zápor. Elégiákkal megrakott vonatok csattognak úgy, ahogy a tonnás mennydörgések gördültek tova. Kiálltam a fülledt terraszra bőrig ázni s olyan volt ez a félnomád, félvad álom, mint a szerelem veled. Testem egész hosszában éreztem a testedet az égből lezuhogni. Egy-egy hátraforduló villám tán alvajárónak látott. 100