Cseszka Éva: Esztergom 1956

Tartalom - Esztergom a II. világháború után

a vágóhidat az Úri utcán keresztül közelítették meg a mészárosok... Minden kommentár nélkül: igen hangzatos lett volna a hercegprímási, ill. Főegyházmegyei Hivatal levélpapírján az Esztergom, Vágóhíd utca 2. sz. feltüntetése."

2

5 Végül ezt a tervet elvetették. Volt egy kísérlet magának Esztergom nevének a megváltoztatása is. Az elképzelés szerint a várost Dózsafalva néven Doroghoz akarták csatolni. Találó név lett volna. A sok megaláztatás ellenére azt kell mondanom, hogy a város megtartotta speciális helyzetét. Ezt erősíti Zolnay László véleménye: „A harmincezres városnak tudtommal 1952-ben egy utcaseprője volt... A régebbi földmüvelés, szőlő- és gyümölcskultúra elhanyatlott; a hegyekben vadba mentek az elhagyott szőlők. A lakosság jó része a Dorog-Nyergesújfalu vidéki üzemekben keresett és talált elhelyezést. A város virágzó kisipara megszűnt, bedöglött. De helyzete, jogállásának megváltozása ellenére a város változatlanul megőrizte iskola- és kórházváros jellegét. Tele volt orvossal, ügyésszel, bíróval, tanárral, diákkal."

2

6 A kommunisták nem tudtak a hétköznapok szintjére behatolni. A rendelkezésükre álló kb. három év (1950-53 között) nem volt elég, hogy egy ilyen erős szellemiségű várost saját szájuk íze szerint átformáljanak. Az 1953-as év Sztálin halálával fordulatot hozott a „szocializmus építésében". Az eddig szunnyadozó (de el nem alvó) szenvedélyek lassan-lassan a felszínre kívánkoztak. Esztergomban a Hegedűs kocsma falára ragasztott plakátfényképeknél (Lenin képe alatt a hivatalos szöveg: „Lenin élt, Lenin él, Lenin élni fog.") Sztálin képe alá valaki odaírta: „Volt, nincs, fene bánja."

2

7 1954-55 táján Esztergomban ún. Értelmiségi Klub alakult. Tagjai között szerepeltek orvosok, papok, jogászok, könyvtárosok, mérnökök.

2

8 2

5 Bády István: i. m. 104. 2

6 Zolnay László: i. m. 591. 2

7 Besey László: i. m. 235. 2

8 Zolnay László: i. m. 674. 21