Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - VIII. Csipkék

VIII. Csipkék. Az esztergomi kincstál csipkéi legnagyobb részt a XVIII. századból valók. Sem varrott, sem receteclinikájú munkákkal nem találkozunk, csupán vert csipkékkel, melyeknek legnagyobb része flamand származású. A kincstár legszebb csipkéjéről (17. kép) Dankó tévesen, mint Oláh Miklós (1554—68) esztergomi érsek albájáról tesz említést. Ezt a megállapítását az 1609. évi leltár egy szűkszavú adatával véli alátámasztani, amely így szól: «Alba una erat quondam Olahij». Dankó megemlíti, hogy Oláh hosszabb időt töltött Brüsszelben, mint II. Lajos özvegyének, Mária királynénak titkára és bizonyára innen hozta ezt a szép csipkét. Hozzáteszi még, hogy az alba-csipkének rajza XVI. sz.-i reneszánsz stílű. Oláh Miklós a mohácsi vész utáni időben tartózkodott hosszabb ideig Brüsszelben. 1548-ban lett egii püspök, tehát ekkor már újra Magyarországon volt. A XVI. sz. első felében még nem készítettek Flandriában — sőt még Olaszországban sem — vert csipkéket, csak a XVI. sz. II. felétől kezdve. Az első közismert brüsszeli csipke 1559-ben készült és meglehetősen kezdetleges munka. Egy századig tartó fejlődés volt szükséges ahhoz, hogy elérjék azt a magas technikai és művészi fokot, amelyen a brüsszeli csipkeművészetet a szóbanforgó albacsipke bemutatja. Nyilvánvaló tehát, hogy nem származhatik Oláh Miklóstól. Legvalószínűbb az a feltevés, hogy Keresztély Ágost (1707—25) révén került a kincstárba. Ehhez az alba-csipkéhez számos hasonlót közölnek a német-