Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - I. A paramentumok liturgikus fejlődése, anyaga és technikája

16 mellett színezésük is legélénkebb, a gondtalan életörömöt fejezik ki. A Louis XVI stílusa nem oly egységes, mint az előzők. A rokokó asszimetriája mellett felbukkannak már a nyugodt, klasszicizáló mintarajzok. Ez a stílus már nem sok újat ad. A szövési motívumok művészi kvalitása a nagy léptekkel haladó technikai tökéletesedés mellett háttérbe szorul. A forradalom alatt csaknem teljesen tönkremennek a virágzó francia selyemgyárak. Napoleon éideme, hogy nagyszámú megrendeléseivel újra életre kelti őket. Az empire klasszicizmusa a kárpitokon a poinpei stílusokat utánozza. A ruhaanyagok a polgári rend ízléséhez igazodnak és a művészi követelményt elhanyagolva, elsősorban ipari termékekké válnak. A XVIII. sz. utolsó éveinek leghíresebb tervezője a rokokó hagyományokban felnevelkedett Philippe de Lasalle, 'Boucher tanítványa. Az ő kárpitjai a selyemszövés utolsó egyéni művészi alkotásai. Halála után egy évvel (1804) fogadják el a nagy technikai reformátornak, Jacquardnak találmányát. A XIX. sz. nagy része a szövésben is, mint általában a művészetben, az elmúlt korok utánzásában merül ki. A romanticizmus a középkor felé hajlik és feleleveníti a gótika motívumait. Ezt követi a többi «neo»-stíIus : a neo-reneszánsz és a neo-barok. A selymek művészi színvonala mellett minőségük is leromlott. A XIX. században sokszor az egyházi szertartásokhoz nem méltó anyagokat használtak a paramentumok készítésére. A század második felében annyiban történik javulás, hogy, ha művészileg nem is tudnak újat alkotni, legalább a régi olasz szövőművészet szép mintáit utánozzák, melyeket minőségben is igyekeznek utóiérni. Olaszországban, Franciaországban és a németeknél Crefeldben külön paramentumanyaggyárak keletkeznek s ezekben szemmel tartják a mult századok