Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - I. A paramentumok liturgikus fejlődése, anyaga és technikája

12 A kínai selymek között már a XIV. században találkozunk olyanokkal, melyeket kizárólag növényi ornamensek ékesí­tenek. Ezeken és a perzsák középkori selyemszövetein is elő­fordulnak olyan virágdíszek, melyek a késői gótikus olasz selyemszövés virágornamentikájának kialakulására hatással voltak. Különösen a mintának hegyes-ovális mezőben való elhelyezését vették át. A késői gótikus selymek növényi ornamentikáját gyűjtő­néven gránátalma-mintának nevezzük, ámbár a gránát­alma mellett más virágok, levelek és gyümölcsök is bőven szerepelnek rajtuk. Ez utóbbiak közül az ananász, vagy a hozzá hasonló articsóka alkotja minden hegyes-ovális mezőbe fog­lalt motívum magját. Az ananászt az apró gránátalmák virágokkal váltakozva keretezik. A gránátalma igazi tökélyre a bársonyokon emelkedett, melyek nehéz technikai eljárásával kivihetetlenek a korábbi aprólékos rajzú motívumok. A bár­sonyokat vagy az alapból kihagyott kontúrrajzzal díszítik, vagy arany alapú szöveten bársonymintát alkalmaznak. Csak néhány korai velencei készítmény van két- vagy háromszínű bársonyból szőve. Ilyen a Nemzeti Múzeum Szentlélek-galamb­bal mintázott kazulája : meggypiros bársony alapon fehér bársony galambok, a galambok glóriáját és a bársonyon el­szórt csillagokat arannyal élénkítik. 1 Az aranybársonyokon a minta alkalmazásában a XV. század második felében nagyvonalúságra törekszenek. Két szín kontrasztjával érik el a nagyszerű művészi hatást, leg­gyakrabban vörös, ritkábban kék, vagy zöld bársonymintát alkalmaznak arany alapon. Ez a minta a XV. sz. elején és közepén nagyobb felületű bársonyrészekből áll. Így pl. szeretik az ananászos gránátalma-csokrot öt- vagy hétkarajú gótikus rózsával keretezni. Az aranybársonyoktól e század vége még nagyobb ragyo­1 O TTO VON F ALKE is megemlékszik róla: id. m., 11. 101.

Next

/
Oldalképek
Tartalom