Csernyánszky Mária: Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár Paramentumai

Tartalom - I. A paramentumok liturgikus fejlődése, anyaga és technikája

10 idő alatt mint félelmetes versenytárs jelenik meg a piacokon. Az olasz városok egymás között is küzdenek az elsőségért. A trecentóban még Lucca vezet, a quattrocentoban Velence és Firenze emelkedik a legnagyobb hírnévre. A cinquecento legszebb bársonyait Genova készíti. Az olaszok az arab és görög szövőktől átvett motívumokat rövidesen újakkal gazdagítják és a maguk szellemének megfelelően átalakítják. A XII—X

111. században arab és bizánci, ezen keresztül pedig perzsa hatással találkozunk Itáliában. A XIV. században a kínai selymek motívumait utánozzák előbb szolgailag, majd átértelmezik azokat. A kínaiak a borzas tollú fong-hoang madarából hattyút, galambot vagy éppen sast és sólymot alakítanak, a hosszúnyakú khilinből unicornis vagy szarvas lesz. A kínai hatás Velencében a legerősebb. Később a belföldi növények is szerepelnek a díszítő motívumok között: így például tölgy- és szőlőlevelek. Sok utalást találunk a szövési motívumok között a középkor legkedveltebb szórakozására, a sólyomvadászatra. Heraldikai alakokkal is találkozunk, s ezek az egyéni célra rendelt, címerrel jelölt tárgyakról (fegyverekről stb.) kerültek át a szövési motívumok közé. A selyemszövés történetének régibb kutatói feltételezik, hogy a XIII—XIV. században Európában nem csupán az olaszok foglalkoztak selyemszövéssel, hanem a többi országokban is ismeretes volt a selyemipar. Igen nevezetesnek tartják a németalföldi selyemszövést. Ma már bizonyosan tudjuk, hogy Németalföldnek nem volt selyemszövése, ellenben igen nagy volt a selyemkereskedelme. Brugge volt az északfelé irányuló olasz selyemkereskedés gócpontja. Innen látták el Angliát is selyemszövetekkel. A «satin de Brugge», mely egyes régi inventáriumokban szerepel, nem ott készült, csak onnan került forgalomba. Csak a németek készítettek selyemszöveteket a XIII. században Regensburgban, az ősi császárvárosban. Az ő