Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Visszaélések az egyház terén
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 244 Visszaélések az egyház terén. Telegdi Csanád érseknek mennyire igénybe vette ismételten előkerülő alkalommal bölcseségét, tollát s egyéb szolgálatait a királyi udvar s a magyar nemzet: azt gyanítani igen, de kimutatni nem tudjuk. 1) Kisöcscse, Vásári Miklós ez ügyben kifejtett tevékenységéről pedig alább beszélünk. * * * Az évtizedekig tartott országos zavarok, lázongások és belháborúk után nem csoda, hogy a magyar egyliáz anyagi és erkölcsi állapota igen elgyarlódott. Ez állapot orvoslása nagyrészt Telegdi Csanád érsekre várakozott. XXII. János pápa már 1317 július 10-én intette II. Tamás érseket és suffraganeusait, hogy a papság erkölcsi sülyedésének gátat vessenek. Keserűséggel hallja ugyanis, hogy az esztergom egyházi tartomány papjai, sőt fölszentelt áldozárai ágyasokkal, még konyhaszolgálókkal is élnek, ezzel Istent sértik, papi méltóságukat lealázzák, híveiket megbotránkoztatják; és mert nincs, ki őket intené, saját szennyökben megrohadnak. Ugyancsak a pápák panaszából értesülünk, hogy Magyarországon némely hitehagyott (fogadalmát szegő) kolduló barátok levetvén szerzetök ruháját, a szent benedek-rendiek fekete öltönyét vették magokra, s a rend néhány apátságát és kolostorát elf ogla.lták, magokat apátoknak czímezik s az apátság javait tetszésök szerint fölélik, elharácsolják. Létezik ott továbbá bizonyos István nevű ember, ki nem is pap, hanem a fekete csuhát önként felöltötte, és négy szent-benedekrendi apátságot : a bulcsit (Sólymos vára mellett), a bizereit (Arad vármegyében), a grábit (Szegzárd szomszédságában) és a monyoródit (Vácz közelében) ravasz módon elfoglalta ; ott szerzeteseket nem is tart, zsolozsmákat se mondat, hanem apátságai jövedelmét világi czélokra elhasználja. Gyakran leveti a szerzetesruhát, világiasan, fegyverkezve jár-kel és feslett életet folytat. Van Magyarországon még egy Pál nevű ágoston-rendi remete, nándorfehérvári püspök, ki a kolozsvári, szintén szent benedekrendi apátságot és a bélai (Szlavóniában) perjelséget, mint commendát a szentszéktől kapta ugyan, hanem a szentszék el is vette már tőle, mégis tartja e szerzetes-javadalmakat, nem lakik a mondott kolostorokban, szerzeteseket se tart bennök, hanem vi ági szolgákkal kezelteti az egyházi birtokot és jövedelmét elhasználja. 2) Ismét a pápai levelekből értesülünk, hogy valami szélhámos pápai álleveleket gyártott és néhány czinkostársával bejárván Cseh-, Lengyel- és Magyarországot, álnokul híresztelte, hogy föl van hatalmazva a szentszéktől teljes bűnbocsánatot és nagy búcsúkat osztogatni mindazoknak, kik a keresztes háborúra bizonyos összeget ajánlanak. Bizony sokakat kerített kelepczéjébe, míg végre a nyitrai egyházmegyében, Rathe (Récse, Récsény) faluba érkezvén, itt is folytatta csalásait ; hanem azután súlyos betegségbe esett, halálos félelmében megvallotta az odavaló plébánosnak gyalázatosságait és megfogadta, ha fölépül, a szentszékhez zarándokol, a gyűjtött kincseket átadja és vezekelni fog. Nem épült föl, hanem elégette álleveleit s a gyűjtött kincsből átadott a mondott plébánosnak 23 márka aranyat, 8 márka ezüstöt, egy zacskó különféle ezüst dénárt és garast, ezüst gyűrűket, nyaklánczokat, melyek mintegy 15 márkát nyomtak és 5 ezüst kupát, kérvén a papot, hogy e tárgyakat a római kúriába szállítsa. Egyébként ez az ember nevét sem akarta megmondani, czinkostársaitól sem lehetett azt megtudni, mivel ezek, látván, hogy vezérök meghalt, hogy kincseiből sem vihetnek semmit magokkal, noha ezt megkísérlették, féltökben, nehogy elfogják őket, lóra ültek és úgy eltűntek, hogy ama vidéken azontúl senki se látott közülök egyet sem. Minthogy tudni nem lehetett, kitől származtak a fölsorolt értékek, a pápa meghagyta tizedszedőinek, hogy azokat átvegyék és további rendeletig megőrizzék. 3) *) A vatikáni levéltárban (Supplicationes Clementis VI. a. 1., p. 2., v. 2., f. 145. ded. 1343 május 10-én) van a devotus orator, Csanád érseknek egy folyamodványa, melyben arra kéri a szent atyát, hogy halála esetén teljes bűnbocsánatot nyerhessen ; de vajon mennyire függ össze a nápolyi kérdéssel, annak nyomát nehéz megtalálni. — Megjegyzem, hogy ugyanezt a kegyelmet 1330 szeptember 28-án már Róbert és Sancia, a szicziliai királyi pár is kieszközölték számára XXII. János pápától (Theiner, Hung. I., 529.) 2) Theiner, Hung. I., 618. V. ö. Ugyanott 549. Ez a Pál Károly király titkára volt. 3) Theiner, Hung. I., 621.
