Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Az érseki birtokok visszaszerzése

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 238 Az érseki birtokok visszaszerzése. Az esztergomi érsekség jogtalanúl elfoglalt birtokai visszaszerzése az imént említett gömörmegyei Velkenyén vette kezdetét, melyet néhai Rátót nembeli Hasznosi Domokos nádor szerzett meg III. Endre király levelével, de csak félig-meddig, minthogy nem lett annak birtokába iktatva, a miért sietett is túladni rajta, elidegenitvén azt Terenyei Simonfia Miklósnak, ki ellen a pör meg is indúlt — mint tudjuk, — sikeresen.

1) Az érsekség más birtokát, a komárommegyei Kürtöt, melyet akkor kőből épült temploma védőszentjéről Scentthamasykwthw (Szent-Tamáskürtő)-nek neveztek, jóhiszeműen megvette Kálmán herczeg, Károly király természetes fia, ezidőszerint esztergomi nagyprépost tanítója, Péterfia Pál 40 márkán, de nem az esztergomi érsekségtől, melyhez Kürt régesrégtől tartozott, hanem bizonyos Gyula fiától. Csanád érsek, hogy az érsekségnek e birtokot visszaszerezze, megfizette a becsapott vevőnek a negyven márkát.

2) — Nem ily simán rendezkedett a Boztehiekkel, a Rozgonyiak őseivel, kik az érsekség esztergommegyei Örsi birtokából, melyet az érsekség IV. Béla királytól a komárommegyei Szőnyért cserébe kapott, holmit elfoglaltak. Csanád tehát új határjárást kért, melyet Nagy-Martoni Pál országbíró elrendelt, megbízván végrehajtásával az esztergomi ispitályos lovagokat, kiknek határjárási leveléből értesülünk, hogy Örs Gyermely (Germen) szomszédságában feküdt. Hasztalan ellenkeztek a mányi és boztehi urak, az országbíró — úgy követelvén azt az igazság, — Őrsöt a határjárás értelmében az érsekségnek ítélte oda.

3) —Ugyancsak határjárást rendelt el Károly király is Csanád kérelmére a komárommegyei Gyorok-ra nézve, a határjárással és az érsek úr beiktatásával a nyitrai káptalant bízván meg.

4) Nem csekély érdekkel bír Csanád érsek igyekezete, melylyel a nógrádmegyei Vadkert határában fekvő, s az esztergomi érsekséghez tartozó Vonunto

5) telkét, Móka földét és Lukaföldét az érsekség számára megmentette. — E részbirtokokat a hatalmas Szécsenyi Tamás erdélyi vajda, a királyi ház rokona akarta elfoglalni, „visszafoglalni", mint mondá, a miért azokat a budai káptalan bizonysága mellett meg is járatta, beiktatásának azonban Csanád érsek ellentmondott, kimutatván IV. Béla királynak 1255 augusztus 16-án kelt nevezetes leveléből jogát. A tatárjárás után ugyanis, Béla király Váczon közgyűlést tartott Nógrád, Hont és Gömör vármegyék részére, hogy az országos szerencsétlenség által fölfordult állapotot és birtokviszonyokat rendezze. E gyűlésen egyebek között előállott Benedek érsek, panaszt emelvén, hogy az esztergomi egyház némely, hadi és egyéb szolgálatra kötelezett nemes jobbágyai megszöktek és most szabad nemesek módjára viselkednek. Kérte tehát a királyt, hogy egyháza emez embereit arra a szolgálatra, melyre a szent király őket rendelte, visszaterelje. A király a főurak tanácsára három nógrádi nemest : Tekus"ispánt, Szécsenyi Folkust és Szügyi Lorándot küldötte ki, hogy tudják meg, melyek azok a szent királyok által az egyháznak adott szolgák, kik szolgálatukat elhagyták. A nevezett nemesek végre azt válaszolák a királynak, hogy már föltalálták, a kiket kerestek ; név szerint : Ecsén fia Lukát, Haládot Móka fiával, Vanontát Bölcs fiával és Dankost a Domokos fiát, kik azt állították, hogy azért távoztak az egyház szolgálatából, mert Vadkerten megélhetésökre elégséges birtokuk nem volt. Visszaállították tehát őket, hogy az egyháznak tovább szolgáljanak, fölosztották közöttök az őket illető földeket és újra meghatárolták. — Ezek után Szécsenyi Tamás vajda rneg se jelent már a tárgyalásra, melyen Csanád érsek, mint rendesen, személyesen védte egyháza jogát. Nagy Lajos király tehát a helyi szemlét is kirendelvén, a kérdéses területeket Nagy-Martoni Pál országbíró által az esztergomi érsekségnek visszaítéltette.

6) Nem volt oly szerencsés Csanád, midőn Szomolnok bányavárosától annak Lassúpatak (németül Eilbach) nevű aranybányáját a Böbék Domokos fifival együttesen vissza akarta pörölni. Talán igázok volt és a bányaterület valaha az ő birtokuk lehetett, de jogukat megvédeni a kellő időben elmulasztották. I. Károly király ugyanis, a városi iparos polgárság nagy pártfogója, hogy Szomolnok jólétét előmozdítsa, a körötte két mérföldnyire fekvő összes területet neki ajándékozta, kihirdette azonban, hogy a kiknek e területre, illetve annak egyes részeire netán joguk volna, jelentkezzenek, mert hasonló, vagy jobb minőségű földdel fogja őket kárpótolni. Senki se jelentkezett, se Csanád érsek, se a Böbékek ; mire a szomolnokiakat a mondott terület birtokába ellentmondás nélkül bevezették, a miért Tót Lőrincz tárnokmester, Kont nádor atyja másképen nem ítélkezhetett, hanem hogy a felpörösök keresetének helyt nem adott.

7) Ellenben a komárommegyei Hetény felét, melyet Sixtus, egykoron esztergomi olvasó-kanonok IV. Béla királytól 1266-ban a római kúrián teljesített szolgálataiért kapott, azután végrendeletileg az esztergomi érsekségnek hagyott, Nagy-Martoni Pál országbíró ítélőszéke előtt visszaszerezte.

8) Az ugyancsak komárommegyei Gutára vonatkozó pőrének azonban a már gyöngélkedő Csanád érsek barátságos egyességgel vetett véget, melyet az aranyos vitéz, Dancs ispán fiaival kötött és Gilet fia Miklós nádor helyben hagyott. 9) — Ha nem is közvetetlenül, közvetve minden bizonynyal oroszlánrésze volt Csanád érseknek abban, hogy Nagy Lajos király a tolnamegyei Izsépért és Drásért, melyeket atyja az esztergomi káptalantól elvett, kárpótlásúl adta az esztergommegyei Nánát. Hogy Károly király intézkedése nem történt erőszakoskodás nélkül, megértjük Nagy-Martoni Pál országbírónak Visegrádon, 1339 decz. 18-án kelt ítélő-leveléből. I. Károly király, mondja e levél, az esztergomi káptalan két birtokát, Darást és Izsépet a Kőszínieknek Güszingieknek nevezet szerint néhai Henrik bán fiának, (Herczeg) Péternek, továbbá Péter testvére János fiainak : Miklós, Péter és Henriknek (a Tamásiaknak) adományozta, — Zagoria megyeért, teszi hozzá Nagy Lajos király. Ezt pedig úgy kell érteni, hogy a Kőszíniek, a mily hatalmasak, oly megbízhatatlanok valának. A háborúban *) Lásd a rozsnyói püspökség levéltárában. 2) A primási világi levéltárban : K-fiók, 6. nyaláb, 58. szám. 3) Ugyanott, Z>-fiók, 4. nyaláb, 69—72. számok. 4) Fejér. CD., VIII/III., 653. 5) Mondd : Vanonta=Valenta=Bálint. 6) Knauz. Monum. eccl. Strigon. I., 422. — Primási világi levéltár, F.-fiók, 8. nyaláb, 157. szám. — Fejér. CD., IX/I., 168. 7) Primási világi levéltár. T-fiók, 2. nyaláb. 42. szám. 8) Ugyanott. C-fiók, 1. nyaláb, 12. szám. — V. ö. Knauz. Monurn. eccl. Strigon. I., 534. 606 9) Primási világi levéltár. C-fiók, 2. nyaláb, 16. szám. — Fejér. CD., IX/I., 709. 713.