Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Esztergomi érsekek 1543-tól - 3. A VÁRMEGYEI ÉLET A XVIII. SZÁZADBAN ÉS A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN - Elpusztult falvak a XVIII. sz. elején - 1712. évi országgyűlés

232 Esztergom vármegye őstörténete. 385 1764 óta önálló plébánia. Ebed 1783-ban létesült. Kéménd 1713-ban állíttatott helyre. Köbölkút temploma 1747-ben állíttatott helyre, anyakönyvei 1693-tó] kezdve vannak meg. Kőhídgyarmat templomát 1732-ben alakították át. Muzsla templomát 1732 előtt építtette gróf Esterházy Imre herczegprímás. Üj egyházát 1817 szept. 8-án szentelték fel. Nagyölved 1715 óta anyaegyház. Templomát gróf Esterházy Imre építtette 1738-ban, Párkányét 1734-ben lett állították helyre. Magyarszőgyén anyakönyvei 1716-tól kezdve vannak meg. Az egész török világban fennállott. Végül közöljük az esztergomi érsekek névsorát 1543-tól egész napjainkig : Várday Pál 1526—49. Fráter György 1551. Oláh Miklós 1552—1568. Verancsics Antal 1569—1573. Fejérkövy István 1596. Kutassy János 1597—1601. Forgách Ferencz 1608—1615. Pázmány Péter 1616—1637. Lósy Imre 1637—1642. Zom­bori Lippay György 1642—66. Szelepcsényi György 1666—1685. Gróf Széchenyi György 1685—1695. Gróf Kollonich Lipót 1695—1707. Szász Keresztély Ágost herczeg 1707—1725. Gróf Esterházy Imre 1725—45. Gróf Csáky Miklós 1751—57. gróf Szalai Barkóczy Ferencz 1761—1765. Gróf Németújvári Batthyány Józsei 1776—1799. Károly Ambrus főherczeg 1808—1809. Rudnai és Divékújfalusi Rudnay Sándor 1819—1831. Kopácsy József 1838—1847-ig. Hám János 1848—1849. Nagykéri Scitovszky János 1849 július 21-től 1866. október 19-ig S moi. János 1867. január 20 — 1891. január 23. Vaszary Kolos 1891 október 27-től. 3. A VÁRMEGYEI ÉLET A XVIII. SZÁZADBAN ÉS A XIX. SZÁZAD ELSŐ FELÉBEN. (1711-1848.) A szatmári békekötéstől egész az 1848—49. évi szabadságharczig, tehát majdnem másfélszázadig terjedő korszak a helyreállítás, az anyagi megerősödés nagy munkájának volt szentelve. A török háborúk, de még inkább a szabadság­harcz alatt elpusztúlt a vármegye. Az 1696. évi összeírás adatai még sokkal kedvezőbb viszonyokat tűntetnek fel, mint a szabadságharcz utáni állapotok. 1703-tól 1710-ig szinte állandó volt a harcz a vármegye területén. Mikor a ku­ruczok Érsekújvárt ostromolták, a párkányi járás egész lakossága szétfutott. Az 1706. évi ostrom alkalmával az Esztergom vidéki falvak mind elpusztúltak, 1709-ben pedig Heister császári fővezér az Érsekújvárhoz eső falvakat pusztította el, hogy az őrség élelmezését megnehezítse. Kucklánder parancsnok Párkány, Szentgyörgymező és Mócs falvak lakosait elűzte, míg Süttő, Dorog és Német­szőgyén lakosait a várba költöztette. Mindezek a falvak teljesen elpusztúltak. A vármegye nyomorát megható színekkel ecsetelte az az emlékírat, melyet a vár­megye követei 1711-ben a Pozsonyban egybegyűlt rendek elé terjesztettek. Ekkor már véget ért a labancz országgyűlés is Pozsonyban, hova a vármegye 1708-ban Nedeczky Mihályt, egykori főjegyzőjét küldte követül, a ki mellé később Mecséry Ádám II. alispán csatlakozott. (Zsilinszky : Az 1708. orsz. gyűl.) A vármegye, mintha csak jelezni akarta volna a változott viszonyokat, az 1711. évi pozsonyi tanácskozásra Sándor Mihály alispánt és Zlinszky Imre jegyzőt küldte ki követekül. (Villányi Szaniszló: Néhány lap, stb. 51.) Ez a tanács­kozás volt előkészítője az 1712. évi országgyűlésnek is, mely hivatva volt az alap­vetést végezni az ország helyreállításának nagy munkájában. Ezen az ország­gyűlésen Silz Pál bíró és Grueber Antal főjegyző képviselték a várost. Az ország­gyűlésen való részvétel újabb terhet hozott a városra. A kamara már 1712-ben oda utasította a várost, hogy az országgyűlés (1708—1712.) és a koronázási költségek fedezésére 900 forintot szolgáltasson be a budai kerületi kamarai fő­biztos kezeibe. A város a főbiztosnál hosszú utánjárással kieszközölte, hogy a kivetett összegből 300 forintot elengedjenek, de csak azzal a feltétellel, hogy ez nem szolgálhat irányadóúl a jövőre nézve. (Villányi Szaniszló i. m. 41.) Az ország­gyűlés tanácskozásainak egyik legfontosabb pontja a katonaság ellátása volt. Az állandó katonaság behozatalával gondoskodni kellett állandó adóalapról is. Ez az adóalap csak a nép lehetett, ennek teherviselési képességét kellett tehát tudni, hogy a helyes adóalapot megtalálják. E végből már 1715-ben elrendelte az országgyűlés az összeírást, mely azonban nem járt kielégítő eredménynyel, ezért 1720 nyarán megismételték ; de az utóbbi összeírás sem volt ment a fo­[ b • Esztergomi ér­' sekek 1543-tól. > l i i 5 Elpusztult falvak a X VIII. sz. elején. 1712. évi or­szággyűlés. 1715-1720. összeírások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom