Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Protestánsüldözés - Keresztély Ágost - Gróf Barkóczy Ferencz

232 Esztergom vármegye őstörténete. 381 valamint a városi hatóság nem egyszer akadályozta őket vallásszabadságukban. A város 1711-ben az esztergomi szerb kereskedőket át akarta téríteni a kath. vallásra, de mivel III. Károly 1720-ban megerősítette I. Lipót szabadalom­levelét, a szerb hitközség fennmaradásának többé mi sem állott útjában. A szatmári békekötés után az egyház egész törekvése oda irányult, hogy a protestánsokat a vármegye területéről kiszorítsa. Nagysáp lakossága vissza­hozta a protestáns lelkészt, és Sándor Menyhért alispán elnézése következtében megtagadta a bajnai kath. lelkésznek a járandóságait. A lelkész hasztalan tilta­kozott ez ellen, de midőn 1711-ben a Nagysápra indított, körmenetet a protes­tánsok megtámadták, az érsek vizsgálatot rendelt, mire a király 1711 aug. 27-én a vármegye területén lévő összes protestáns lelkészek kiűzését rendelte el, Keresz­tély Ágost érsek pedig, mint örökös főispán, 1714 aug. 3-án kemény hangon ráírt a vármegyére, hogy állítsa vissza a felkelés előtti állapotokat. Még Eszter­gom városában sem tűrték meg a protestáns mesterembereket. 1710-ben egv bábsütőt, mivel vallását nem akarta elhagyni, a város kizárta kebeléből. A szatmári békekötés után még teljesebben nyilvánúl az a törekvés, hogy hazánk katholikus jellegét visszanyerje. E mozgalom élén a főpapság, elsősorban az esztergomi érsekek állanak, a kik e korban a főúri osztály sorából kerülnek ki, s nemcsak állásukkal járó jövedelmeiket, hanem családi javaikat is legnagyobb készséggel áldozzák a vallás és a nemzeti művelődés előmozdítására. (Villányi Szaniszló : Néhány lap Esztergom város és megye múltjából.) Ez időben Keresztély Ágost szász herczeg ült az esztergomi érseki szék­ben. Hosszú főpásztorkodása alatt (1707—1725) főtörekvése oda irányult, hogy a magyar prímások ősi jogait és kiváltságait visszaszerezze, az egyházvédnöki jogok gyakorlása körül mutatkozó visszaéléseket megszüntesse, s főpásztori méltóságának minél nagyobb tekintélyt és befolyást szerezzen. E mellett élénk tevékenységet fejtett ki a közügyekben, s Esztergom vármegye közgyűlésein is gyakran megjelent. 1712-ben az összes magyar kath. papság ruházatát szabá­lyozta. Érdemeiért 1714-ben III. Károly császár Magyarország prímásait a római szentbirodalmi herczegek czímével ruházta fel. Utóda, gróf Esterházy Imre (1725-—45) főleg bőkezű alapítványaival tette nevét emlékezetessé. Legalább 22 templomot, iskolát és paplakot épített, vagy alakított újjá ; összesen két millió forintot fordított művelődési és közjótékonysági czélokra. Mindamellett a XVIII. század közepén még csekély volt a lelkészek száma. Esztergom vármegye 39 községében csak 16, majd 18 anyaegyház volt. E század egyházi viszonyaira főleg az 1732. és az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyvek nyújtanak érde­kes adatokat. Az 1732. évit Sóvári Kellió György esztergomi prépostkanonok, az 1755.-it. gróf Csáky Miklós herczegprímás megbízásából, Kusznits György esztergomi apátkanonok szerkesztette. Az 1732. évi egyházlátogatás alkalmával a következő plébániák állottak fenn : Esztergom-Víziváros, Nyergesújfalu, Dorog, Süttő, Bajna, Nagycsév, Visegrád. Nagyölved, Magyarszőgyén, Bátor­keszi, Bárt, Köbölkút, Kicsind, Kőhídgyarmat, Kéménd, Muzsla ; az 1755. évi egyházlátogatás alkalmával három plébániával több van, mert Párkány, Csolnok és Dömös önálló plébániák lesznek. E mellett az iskolák száma is gyarapodik. 1732-ben 33 kath. kántortanító van ; 17 faluban az iskola jó karban áll. tízben ellenben elhanyagolt, 16 faluban pedig nincs iskola. Esztergom szabad királyi városban két elemi iskola állott fenn. A jezsuiták hatosztályú gimnáziumába 167 tanuló járt. 1755-ben 39 kántortanító és 35 iskola volt a vármegyében és a városban ; a gimnáziumi tanulók száma 277-re növekedett. 1732-ben az egyház­látogató, a kerületi papsággal együtt, Muzslán kerületi gyűlést tartott, hol a papság fegyelmére, a templom vagyonának kezelésére, a számadások ellen­őrzésére és a hittan tanítására nézve hoztak határozatokat. Az 1755. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint, az 1732. évi állapotokhoz képest, haladás észlelhető. Az egyházak felszerelései már jobban megfelelnek a követelményeknek, a templomok jobb karban vannak, a plébános és a kántortanító jövedelme sok helyen jelentékenyen javul. A papság művelt­sége is jóval nagyobb színvonalon áll. Az 1755-iki egyházlátogatás több magán­könyvtárról emlékezik meg. A protestánsok helyzete a XVIII. században egyre kedvezőtlenebbé válik. Attól kezdve, hogy protestáns lelkészt nem tűrtek meg a vármegyében, a jegyzők végezték az isteni tiszteletet, egyúttal ők voltak az iskolamesterek is, de ezeket az Protestáns­üldözés. Kereszt 61 y Ágost. Gróf Ester­házy Imre. Egyház ­látogatások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom