Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Bottyán toborozása - Bottyán elfogatása

232 Esztergom vármegye őstörténete. 367 Bottyán pedig, hogy a Duna túlsó partjára küldött portyázóinak visszatérését biztosítsa, a párkányi révet körülsánezoltatta. Szept. 25-én már néhány zászlóalj jelent meg Párkánynál, a hol kisebb csetepatéba bocsátkoztak Bottyánnal, de a párkányi sánczokból nem bírták kicsalni. A főhaditanács szept. 30-án Esztergom és Komárom vármegyéket jelölte ki Bottyán számára újabb toborzó állomásul, egyben rábízta Vácztól Komáromig a dunai átkelők védelmét. Október hó folyamán sikerült Bottyánnak 300-nál több lovast és 200-nál több gyalogost toborzani ; ezekkel okt. 24-én elhagyta Esztergomot és gróf Schlick táborába ment, de már novemberben Zólyom várá­ban találjuk. A vár feladása után ismét visszatért Esztergomba, s még 1703 decz. 22-én Koháry útján felterjesztést intéz a főhaditanácshoz, melyben a toborzás folytatására pénzt és fegyvereket kér. (Villányi Szaniszló i. m.) Savoyai Jenő herczeg 1704 jan. 2-án új hadfogadó megbízást adott neki s abban Veszprém, Fehér, Pest-Pilis és Solt, Esztergom és Komárom vármegyé­ket jelölte ki számára toborzási kerületül. Mire azonban a toborzás megindúlt volna, Bottyán már összeköttetésbe lépett a kuruczokkal. Kucklánder báró, esztergomi parancsnok valahogy értesült erről, s 1704 ápr. 18-án Bottyánt elfo­gatta és börtönbe vetette. A bécsi főhaditanács csak egy hónap múlva tudta meg Bottyán elfogatását, s ekkor meghagyta az esztergomi várparancsnoknak, hogy Bottyánt kísértesse Bécsbe. Kucklánder október havában erős fedezet alatt csakugyan útnak indítja Bottyánt. Útközben azonban Nyergesújfalun, hol az éjjelt töltötték, a parasztok kiásták a ház falát, a melyben Bottyánt fogva tartották, s neje segítségével a készen tartott halászsajkán átkelvén a Dunán, előbb Selmeczbányára, majd Vihnyére ment. a hol hűséget esküdött II. Rákóczi Ferencznek. Zsámboky István, Bottyán esztergomi seregének egyik kapitánya, már megelőzőleg, 1704 márcz. 7-én átszökött a kuruczokhoz, hasonlókép Szűcs György is, a kit báró Ebergényi császári huszártábornok még a felkelés kitörése előtt küldött Esztergomba, katonák felfogadása végett ; utóbbi a nála levő had­felszerelést eladta II. Rákóczi Ferencz fejedelemnek. Bottyán elfogatása után az általa felfogadott csapatok feletti parancsnok­ságot Szlavniczai Sándor Menyhért alispán vette át, a kit utóbb ezredessé neveztek ki, de a magyar katonák mindegyre szökdöstek Esztergomból. 1704 elején, miként Palkovics Ferencz esztergomi aljegyző írja, csupán 11 község tartozott Esztergom vármegye hatóságához, a többi mind a kuruczok­nak hódolt. (Villányi Sz. i. m. 166.) Érsekújvár megvételekor (1704 nov. 16.) Bottyán Muzslán táborozott, honnan folyton szemmel tartotta Esztergomot is. 1705 febr. elején gróf Ester­házy Antallal egyesülve, támadást intézett a Víziváros ellen, de támadása kudar­czot vallott ; közel száz főnyi veszteséggel kénytelen volt visszavonulni, miköz­ben Szenttamásalját, a zsidóktól lakott városrészt felgyújtotta s nagy mennyi­ségű zsákmányt szerzett. 1704 végén, Esztergomon kívül, a karvai és a seprősi átjárók is a császáriak birtokában voltak. Ezeknek elfoglalása volt a kuruczok főfeladata, hogy a két országrész közötti összeköttetés akadálytalan legyen. Gróf Bercsényi Miklós már 1705 márczius havában Karvához szállott, hol ágyúival visszavonulásra kész­tette a komáromi 11 sajkát, melyek az átkelést meg akarták akadályozni; néhány ezer lovasát ezalatt a párkányi oldalra küldte táborozni. A kurucz lovasság csakhamar összeütközött az Esztergomban tanyázó magyar csapatokkal, melyek egész Köbölkútig nyomultak előre, de ezeket a kuruczok részint levágták, részint visszakergették Esztergomba. Ekkorra már a magyar csapatok nagyrészt átpártoltak a kuruczokhoz ; 1705 jún. 11-én már csak Agárdy kapitány csapata és még két sajkás csapat volt Sándor Menyhért mellett, de az alispán már ezeknek a hűségében sem bízott. A vármegye dunáninneni része teljesen a kuruczok birtokában volt. Bény­nél Zsámboky ezrede, Kéméndnél Ilosvay kapitány csapata őrködött. A bécsi főhaditanács a vérengző Heister Sigbert helyett Herbevillet nevezte ki magyar­országi főliadvezérnek, a ki 1705 nyarán a Csallóközben táborozott hadaival. Rákóczi, meg akarván gátolni, hogy Herbeville gróf Lipótvárt eleséggel ellássa, júl. 9-én Váczott ütött tábort, honnan, a Duna völgyén felfelé, a Garamhoz vonult ; júl. 13-án már Bénynél volt, s itt az egvkori avar sánczoknál táborozott. Bottyán toborzása. Bottyán elfogatása.

Next

/
Oldalképek
Tartalom