Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Vármegyei szervezkedés - Közgyűlési székhelyek - Sándor Menyhért - Tiszti javadalmazások

232 Esztergom vármegye őstörténete. 363 újjászületését. Esterházy Pál nádor 1686 okt. 13-án előterjesztést tett Bécsben Esztergom benépesítésére, de teljesen figyelmen kívül hagyta a káptalan jogait. A káptalan, bár maga Károly herczeg vezette be ősi jogainak élvezetébe, földes­úri jogai gyakorlásában csakhamar összeütközésbe került a várőrséggel. A vár­kapitány lefoglalta a dunai rév- és vámjogot is, e miatt közel másfél századon át perelt a káptalan a győri főkapitánysággal, melynek hatósága alá tartozott az esztergomi várparancsnokság is. A volt hódoltsági területen a régi földesurak utódai a törökök kiűzetése után hozzáláttak régi ősi jogaik érvényesítéséhez, melyet megnehezített az a körülmény is, hogy a XVII. század viszontagságai közepett a legtöbb családnak elvesztek az oklevelei. A határjáró oklevelek hiányában egyes helyeken egész határok egybeolvadtak. A fegyverjog czímén a volt hódoltsági terület birtoko­sainak bizonyos váltságösszeget kellett fizetniök, mert különben a birtokot másnak adták. (Villányi Szaniszló i. m.) Az új birtokosok az elpusztult falvakba siettek német telepeseket hozni. Ily telepesek kerültek azután Dorog, Kirva, Nyergesújfalu, Süttő, Piszke és később Leányvár falvakba, mindamellett a vármegye lakosságának száma 1699-ben csak 10.000 volt, míg a városé 2000-et tett ki. A törökök kiűzetése után a vármegyei önkormányzat is új életre kel. A vármegye szervezése 1690—1691 közé esik. Érsekújvár visszafoglalása után (1685) a vármegyei nemesség, mely akkor Komárom és más vármegyékben vonta meg magát, lassanként visszatért elha­gyott ősi birtokaira. A vármegye örökös főispánja, Széchenyi György érsek. 1690. június 30-án kelt levelével Nedeczky Sándort nevezte ki a vármegye helyettes alispánjává, őt bízván meg, hogy a komáromi alkapitány támogatá­sával szervezze a vármegyei önkormányzatot és tegye meg a szükséges átmeneti intézkedéseket. Nedeczky Sándor, a ki neje révén Észtergom vármegyében terje­delmes birtokokat szerzett, — Lábatlan, Piszke, Bikoly-puszta, majd Karva és Gyiva ura volt, — csakhamar hozzáfog a vármegye szervezéséhez, úgy hogy 1691 jan. 17-én Búcson már meg lehetett tartani a tisztújító közgyűlést is. Ezen a közgyűlésen Konkoly Lászlót első, Sándor Imrét pedig másodalispánná választották, ugyanekkor megalakították a tisztikart is, mely még aznap letette az esküt és elfoglalta hivatalát. Az újonnan szervezett vármegye területileg lényegesen eltért a régi vár­megye területétől. Tardos, Tolna, Héregés Tarján vidékét, mely a XV. században még Esztergomhoz tartozott, Komárom vármegye területéhez kapcsolták, ellenben az egykori Pilis vármegye egy része, mint Ákospalotája, Zamárd, Bajon helységek, melyek közvetetlen Esztergom szomszédságában terültek el ugyan, de még 1396-ban is Pilis vármegyéhez számították, úgyszintén Csév, Kesztőlcz, Pilisszentlélek és Pilismarót vidéke most Esztergom vármegyéhez csatoltatott. (Osánki Dezső : Magyarorsz. Tört. Fölr. I. 12—15.) A vármegyének ekkor még nem volt rendes székhelye. 1691-ben Búcson tartották meg az első tisztújítást, 1691 márcz. 26-án már Esztergomban gyű­léseztek ; 1694-ben a Széchenyi György érsek vízivárosi házában. 1696-ban Esz­tergomban, Bottyán János házában tartott törvényszéki ülést a vármegye. 1696—1702-ig Bátorkeszín, vagy Bottyán esztergomi kastélyában, vagy a káp­talan házában tartották a megyegyűléseket. Az 1696 jan. 23-án tartott tisztújítás alkalmával három jelölt közül szó­többséggel Szlavniczai Sándor Menyhértet választották alispánná,, a ki ezzel megkezdi az emelkedést pályafutásában ; közel 24 évig viselte az alispáni tisztet, mely után az uralkodó kegye bárói ranggal és magas méltóságokkal tünteti ki, emellett jelentékeny vagyont szerzett és családja fényénekés gazdag­ságának megalapítója lesz. A tisztújító közgyűlés napjától kezdődnek újra a közgyűlési jegyzökönyvek, melyek 1702-ig terjednek; ekkor ismét hézag áll be és csak 1710-től kezdve vannak meg szakadatlanúl a vármegye levéltárában. A helyreállítás nagy munkája csak igen lassan haladt előre. Az 1696-ban eszközölt összeírás adatai szerint a vármegyét 6 1/ 8 adózó portára becsülték; mi volt ez az 1493—94. évi adóösszeíráshoz képest, midőn Esztergom vármegyében 1322, illetőleg 1100 portát írtak össze. Az 1696. évi közgyűlésen a vármegyei tisztviselők fizetését a következőleg szabályozták : alispán fizetése 200 frt ; jegyzőé és szolgabíróé 60 frt ; ügyészé Vármegyei szervezkedés. lCó/gyülési székhelyek. ' Sándor Menyhért. Tiszti java­dalmazások.

Next

/
Oldalképek
Tartalom