Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - III. István - IV. István - III. Béla

196 Esztergom vármegye őstörténete. 204 III. István. IV. István. III. Béla. pökeivel és hűbéreseivel áthajózott hozzá. A két uralkodó rövid tanácskozás után barátsággal vált meg egymástól. A franczia keresztes haddal ment Odo de Diogilo apát is, a ki e hadjáratról írt művében különösen kiemeli Esztergom város élénk kereskedelmét, ahova ,,sok tartomány gazdagságát viszik hajón". (Millenn. Tört. II. 282—83.) II. Géza után ismét gyermekkirály, III. István került a trónra. II. Géza testvérei ekkor elérkezettnek látták az időt, hogy ők vegyék kezükbe az ural­kodást. A főbb emberek el is fogadták II. Lászlót, Géza testvérét királynak, míg a másik testvérnek, Istvánnak, a vezéri pálcza jutott. De Lukács esztergomi érsek, — bár magára hagyatva, — erélyesen védte a kiskorú III. István jogát, s mivel Géza testvérét, II. Lászlót megkoronázni vonakodott, a kalocsai érsek végezte a koronázási szertartást, mire Lukács érsek az egész országot egyházi tilalom alá vetette. II. László megjelenvén Esztergomban, kivont karddal követelte Lukács érsektől az egyházi tilalom visszavonását, de mivel ez nem engedett, tömlöczbe vetette. A fogság azonban nem törte meg az érseket ; közben II. László 1163 január 14-én elhalt, mire testvére, IV. István lépett a trónra, a kit Lukács érsek szintén kiátkozott. Ez alatt a Vértes hegyek aljában, ott, a hol a Csákok ősi birtokai voltak, III. István hívei fegyverkezni kezdtek, de IV. István, még mielőtt nagyobb tevékenységet fejthettek volna ki, szétszórta őket. IV. István ekkor Eszter­gomba jött, a hol Tamás nádor, Boris boszniai bán, Belos bán, Mikó kalocsai érsek, a pécsi, a csanádi és a váradi püspökök voltak mellette. Ez alkalommal a zágrábi egyház részére megerősítő oklevelet állított ki. De III. István hívei csakhamar tekintélyes sereget gyűjtöttek egybe, s Esztergom felé közelegtek. E hírre IV. István elhagyta Esztergomot, s Székes­fehérvárra igyekezett. Közel Székesfehérvárhoz, 1163 június 19-én csapott össze a két sereg. IV. István teljes vereséget szenvedett, őt magát is elfogták, míg serege teljesen szétszóródott. A fogoly IV. István, Lukács érsek közbenjárására, visszanyerte ugyan szabadságát, a mit azzal hálált meg, hogy előbb Mánuel görög császárnál, majd pedig I. Frigyesnél keresett segítséget III. István ellen. 1165 április 11-én IV. István elhunyván, III. Istvánnak többé nem kellett trónkövetelőtől tartania, de azért a Manuel elleni harcz 1167-ig szakadatlanúl folyt. E küzdelem közepett II. Istvánnak kifogyván a pénze, az egyházi birto­kokat kezdte elprédálni, püspököket, apátokat és prépostokat nevezett ki és helyezett át, a szentszék tudta és beleegyezése nélkül. Lukács érsek sokszor intette a királyt, de hasztalan ; midőn minden kérése és fenyegetése hiábavalónak bizonyúlt, ő reá is kimondta az átkot. 1171-ben III. István és az egyház között helyreállott a béke. A király, alkalmasint Veszprémben, kötelező nyilatkozatot állított ki, hogy többé püs­pököt, apátot, vagy prépostot az apostoli szentszék tudta nélkül le nem tesz, át nem helyez, s széküresedés esetén az egyházi javak kormányzatát nem bízza világiakra. A király innen Esztergomba ment, a hol Lukács érsek a papság élén nagy ünnepélylyel fogadta s a várba vezette. (Millenn. Tört. II. 297.) 1172 elején Welf Henrik szász herczeg nagy kísérettel indúlt a szent­földre. Február közepén Bécsbe érkezett, a honnan Henrik osztrák herczeg, III. István ipja kíséretében, hajókon Esztergomba jött. A határszélen Florentius királyi követ fogadta a fejedelmi vendégeket s elkísérte őket Esztergomba. Alig hogy megérkeztek, III. István márczius 4-én hirtelen meghalt. A gyászhír nagy megdöbbenést keltett országszerte. E nehéz napokban egyedül Lukács érsek őrizte meg hidegvérét és nyugalmát. Míg az elhalt király temetését rendezte, azalatt gondoskodott, hogy a keresztesek Florentius kalauzolása mellett tovább folytassák útjokat. III. Istvánt Esztergomban helyezték örök nyugalomra ; királyaink között ő az első, a ki ott van eltemetve. (Millenn. Tört. II. 297. és 310.) III. István halálának hírére öcscse, Béla, csakhamar itthon termett, de Lukács érseket nem lehetett rávenni arra, hogy őt megkoronázza, mert Béla egykor a magyarok ellen harczolt. III. Sándor pápa közbenjárására azután a kalocsai érsek 1173 január 13-án megkoronázta Bélát, de maga a király is elis-

Next

/
Oldalképek
Tartalom