Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM - Kath. főgimnázium - Sz. Ferencz-rendi társház és templom
52 Esztergom. Kath. főgimnázium. Sz. Ferenczrendi társház és templom. A városháznak a Duna felől eső oldalán levő másik szárnyépülete már újabb keletű s benne 1908-ig az ötven év óta fennálló reál-, továbbá földszintjén a belvárosi fiúiskola volt, most az emeletet városi hivatalos helyiségek czéljára rendezték be. A Széchenyi-téren találjuk a kir. járásbíróság modern, egyemeletes épületét, nemkülönben a m. kir. postahivatalnak szintén emeletes házát. A városház déli szárnya mellett vezet el a Bottyán János-utcza, a melyet a város közönsége a hős kurucz vezér emlékezetének megörökítése végett nevezett el így. Ebben az utczában van a vármegyeháza. Egyemeletes épület, tetőzete empire-stilusú, díszes erkélye terméskőből készült. A megyeházzal szemben találjuk a Szent Benedekrendi társházat és a hozzá épült r. kath. főgimnáziumot. Az előbbi épület régebbi, ellenben a főgimnázium alig tíz éves. Utóbbi a szab. kir. város tulajdona és építési költsége meghaladta a kétszázezer koronát. Szomorúan érdekes dolog, hogy a város közönsége nem egészen húsz esztendő lefolyása alatt kétszer építtette a gimnáziumot. Az elsőt ugyanis az akkori felsőbb regime pártoltja emelte s habár a város szakértői azt építés közben és építés után is folyton kifogásolták, hiába volt minden ellenkezés, mégis a város nyakába szakadt. Az épület hamar össze-vissza repedezett, veszedelmes sülyedéseket észleltek rajta s 1895-ben életbiztonsági okokból be kellett záratni. Nemsokára azután csákány alá került és 1898-ban helyet adott a mostani, mindenben kifogástalan szép épületnek. A főgimnáziummal szemben, homlokzatával a Bottyán-utczára néz a Sz. Ferencz-rendi társház. — Két emeletes, dísztelen, komor épülettömb, mely a mellette levő templommal egybeépülve, az utczának fél oldalát foglalja el. A Sz. Ferencz-rend Esztergomba IV. Béla idejében jött, illetőleg az telepítette ide őket. — A rendet akkor a Fratres Minoresek, a mostani szerzet ősei alkották. A kolostort és a templomot — Bél Mátyás szerint — IV. Béla építtette a Segítő Boldogasszony tiszteletére. — IV. Béla úgy intézkedett, hogy családja és ő a templom sírboltjában találjanak holtuk után nyugodalmat. Nejét, Máriát, a ki Elek görög császár leánya volt, továbbá fiát, Béla herczeget el is temettette oda és őt is ott helyezték nyugalomra, — ámde nem sokáig pihenhetett, mert Fülöp prímás — jóllehet a barátok ellenezték, — a várbeli templom sírboltjába vitette át. A szerzet, mely minden jogát-javát IV. Bélának köszönhette, nem tűrte a prímás önkényét és egészen a pápáig vitte panaszát. — A pápa helyet is adott a szerzet panaszának és megparancsolta a prímásnak, hogy a királyi hamvakat a szerzetnek adja vissza. Ez meg is történt s a hálás szerzet átszállította IV. Béla tetemeit eredeti helyükre. A kolostor és templom a török hódoltság kezdetén elpusztult. Anyagából a győztes ellenség a várfalakat erősítette meg. A kolostor és a templom — mai helyén, mely valószínűleg a réginek helye, — a város hatóságának köszönheti létét. A város ugyanis 1697-ben a tanács útján meghívta a Mária tartománybeli Sz. Ferenczrendieket s részükre 36 öl széles és 57 öl hosszú telket adományozott. 1). — Számos forrásból gyűjtött pénzen épült azután fel a kolostor és a templom s fenntartásukra Széchenyi György érsek 20.000 rajnai forintból álló alapítványnyal gondoskodott. — Érdekes, hogy a városi hatóságot az ösztönözte a szerzet meghívására, hogy 1697-ben a város területén csak egyetlen plébánia volt s ez is a Vízivároson feküdt, a Víziváros pedig éjjelente rendes kapukkal lévén elzárva, a plébános a betegekhez alig jöhetett ki és az őt hívó küldöttek nem mehettek hozzá. A mostani Sz. Ferenczrendi templom alapkövét 1700-ban tették le, de az építést a kurucz-labancz idők mozgalmai megakadályozták s csak 1717-ben fejezték be. A kolostor építése még nehezebben ment, annyira, hogy csak 1755-ben jutott teljes befejezéséhez. — A kolostor, mely eredetileg egy emeletre épült, az 1870-es évek elején egy emelettel bővült. A második emeletet a vallás- és közoktatásügyi kormány Trefort Ágoston minisztersége idejében építtette oly czéllal, hogy abban a boszniai származású növendék-szerzetesek képeztessenek. — Bosnyák fráterekkel be is népesült az új emelet, azonban 1878-ban — BoszniaHerczegovina okkupácziójának elhatározása idejében, — egy éjjel teljesen kiürült. A hazájuk veszedelmét megsejtő növendékpapok ugyanis mind elillantak, s hazájuk szabadságáért hegyeik között ellenségeink sorába állottak. I Lipót 1700-ban az adományozást királyi oklevéllel erősitette meg.
