Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI - A XIX. század - Családok - Kovács - Kruplanicz - Kvasovszky - Lippay - Luby - Luczenbacher (Szobi) - Maithényi (Kesselőkeői urak és bárók.) - Mattyasóvszky. (Alsó- és Felső-Mátyásfalvi) - Meszena (Hívvári) - Miklósffy - Miskey - Missics - Móczár - Mórocz

457 Esztergom vármegye nemes családai. Kovács. Pál, István és Endre 1656 jún. 20-áin igazolták nemességüket Esztergom vármegye közgyűlése előtt. János 1774-ben nyert nemesi bzonyságlevelet Esztergom vármegyében. Egy más hasonnevű család sarja Pál, Nyitra vármegye bizonyságlevele alapján 1804-ben a vármegye nemeseinek névsorába beiktattatott. Kruplanicz. Nyitra vármegyéből származik, melynek nemessége sorában az 1754—55-ik évi összeírás alkalmával Jánost találjuk. Simon és fia, Kálmán 1833 jan. 14-én nyertek nemesi bizonyságlevelet Nyitra vármegyétől, melyet 1833 márczius 21-én hirdettettek ki Esztergom vármegyében. Kálmán 1871—1894-ben Esztergom vármegye alispánja, majd 1894—1900-ban főispánja. Kvasovszky. Gömör vármegyéből származik. Zigmond 1720-ban hirdettette ki nemességét Pest vármegyében, 1755-ben Karván volt birtokos. Az 1754— 55. évi nemesi összeírásban Krasovszky Zsigmond nevével találkozunk Esztergom vármegye nemesei között. Lippay. Ferencz, 1792 augusztus 21-én nyert czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet 1793 febr. 18-án hirdettetett ki Esztergom vármegyében. A XIX. század első felében Karva helységben bírt földesúri joggal. Luby. Az 1754—55. évi orsz. nemesi összeírásban e családból Zsigmond szerepel a vármegye nemeseinek névjegyzékében. László, Gábor, József és János 1797-ben nyertek nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. A család múltját Szatmár vármegyei kötetünkben ismertettük. Luczenbacher (Szobi). Hont vármegyéből származik. Őse János, a ki Szobon a ma is virágzó faipari vállalatot megteremtette, fia Pál (szül. 1818, f 1900) a Ferencz József-rend lovagja, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja, 1878-ban magyar nemességet nyert. Fiai közül Jenő Váczon, II. Pál Szobon birtokos, Miklós földrnívelésügyi miniszteri tanácsos és pettendi (Fejér vm.) birtokos István özvegye Kis-Muzsla pusztát bírja. Czimer: Hasított ^rnjzs, elől kékben gyökerestől kitépett arany tölgyfa. Hátul aranyban, a pajzs közepén, természetes színű folyóvízen át fektetett fekete horgony. Sisakdísz : Pajzsbeli tölgy, növekvően. Takarók : Mindkétfelől kékarany. Maithényi (Kesselőkeői urak és bárók.) A család múltját a Bars és Hont vármegyéket tárgyaló kötetben ismertettük. A XIX. század első felében Gyiván bírt földesúri joggal, ekkor a helység fele része az övé volt. Mattyasóvszky. (Alsó- és Felső-Mátyásfalvi). Liptó vármegyéből ered, hol Mattyasócz nevű helységek is vannak. A család, mint eredeti okiratok igazolják, tősgyökeres magyar eredetű, s egy része Alsó- és Felső-Mattyasóczi előnevet használ. Első ismert őse Ábrahám, a ki Alsó-és Felső-Mátyásfalvát 1282-ben királyi adományban nyerte. A család a XII. és XlII-ik században a liptómegyei Szentiványi, Okolicsányi, Pongrácz és Lehoczky birtokos-nemes családokkal együtt említtetik s a feljegyzés szerint IV-ik Béla trencséni táborához csatlakozott a Liptó vármegyét pusztító tatárok elől. — A család később elterjedt Szepes, Hont, Nyitra, Pozsony, Zemplén vármegyékben is. Mihály 1596-ban Liptó vármegyétől nemesi bizonyítványt nyert s ezt III. Károly 1720. deczember 30-án Bécsben megerősítette. Az Esztergom vármegyebeli Mattyasóvszky családnak a liptói, s Nyitrára származott törzsből való leszármazása 1282-től szakadatlan lehozható. A nyitrai Mihálytól ered az esztergommegyebeli család, melynek nemessége Nyitra vármegyében 1772. január 21-én, Esztergom vármegyében ugyanaz évi febr. 17-én hirdettetett ki Pál kérelmére. Pál fia : István kérelmére Esztergom vármegyében 1812 deczember 21-én a nemesség ismét kihirdettetett. A család nemességét 1868-ban, 1895-ben és 1904-ben Esztergom vármegyénél ismét kihirdették. Az utóbbi két esetben a Mattyasóvszky István (1764.) Lajos nevü fiától leszármazott Lajos, Vilmos, Kálmán, Mária, férj. özv. Perényi Henrikné és Alojzia, férj. Mátray Gyuláné nemessége ismertetett el. A család kiválóbb tagjai : László nyitrai püspök (1701), Tamás Mihály Sáros vármegye főispánja (sz. 1834.), Mátyás cs. és kir. kamarás, alezredes (sz. 1858.), Miklós Xav. Ferencz kir. ítélő táblai bíró (sz. 1851), Lajos lovag, nyug. herczegprímási jószágigazgató, néhai Vilmos ügyvéd, ny. várm. főügyész, Kálmán ügyvéd, az esztergomi Takarékpénztár ügyésze és Mária férj. Perényi Henrikné : gyermekei : Perényi Kálmán dr., Esztergom vármegyének a nemzeti ellentállásidejében híven kitartó mostani alispánja és Perényi Árpád herczegprímási főszámvevő. Czimer I. Kék pajzsban arany koronából kinövő fekete medve, mely előlábaival három ezüst liliomot tart. Sisakdísz : A pajzsbeli alak. — II. Változat: Kék pajzsban, zöld mezőn álló fekete medve, három fehér rózsát tart. Sisakdísz : A pajzsbeli alak növekvően. Takarók : Mindkét felől kék-ezüst. (Érdekes, hogy a czimer a családi hagyomány szerint kék pajzsban, arany koronából kinövő fekete medve, a mely két kézzel ütésre emel egy, a földből gyökerestől kitépett fát. A czímerszerző ős ugyanis a hagyomány szerint V. István, a ki a királyt a vadászaton rátámadó medvétől úgy mentette meg, hogy óriás erejével egy élő fát rántott ki s azzal sújtotta le a vadállatot.) Meszena (Hívvári). A család eredetét a Komárom vármegyét tárgyaló kötetben ismertettük. János 1849-ben Esztergom vármegye I. alispánja volt. Miklósffy. Márton, az erdélyi Csikszék bizonyítványa alapján, 1744-ben hirdettette ki nemességét Esztergom vármegyében. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Márton fiai, Ferencz és Imre szerepelnek a vármegye nemesei között. Imre 1819-ben Pest vármegye táblabírája. Imre (1801—20) Esztergom vármegye alispánja, Csíkvacsárcsi (Csikvatsártsi) előnévvel élt. Miskey. 1732-ben Úny helységben volt birtokos. A XIX. század első felében a család ugyanott bírt földesúri joggal. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Ferencz, István, János és József neveivel találkozunk Esztergom vármegye nemesei között. Mihály 1824-ben nyert nemesi bizonyságlevelet Esztergom vármegyétől. Missics. Mihály 1728-ban hirdettette ki nemességét Esztergom vármegyében, 1732—55-ben Sárkányfalván, 1755-ben Karván volt birtokos. Ugyanő előfordul az 1754—55. évi nemesi összeírásban Esztergom vármegye nemesei között. j Móczár. Pál 1645-ben nyert czímeres nemes levelet III. Ferdinánd királytól, melyet 1647-ben hirdettek ki Nyitra vármegyében. Fia, György (f 1718), ennek fia, Mihály, Magyar-Szőgyén községben telepedett le és nemességét 1719-ben hirdettette ki Esztergom vármegyében ; neve az 1754—55. évi összeírásban is előfordul a vármegye nemeseinek sorában. Agának utolsó sarja Erzsébet (szül. 1822 f 1881) Kubicza Ferenezhez ment nőül. Mórocz. Az 1754—55. évi nemesi összeírásban e családból Péter van felvéve a vm. nemesei közé.