Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Katonai uralom Esztergomban - A császáriak távozása

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 404 Katonai uralom Esztergomban. A császárial távozása. alkalommal kijelentette, hogy maga áll a népfelkelés élére. Fekete Mihály kanonok 400 frtot ajánlott fel a nemzetőri és népfelkelői bakancsok készítésére. A lelkesedést azonban csakhamar csüggedés és kétségbeesés váltja fel. Görgey decz. 27-én csakugyan elhagyta Győrt, és Tata felé húzódott. 29-én már Bicskére tette át főhadiszállását, a honnan a főváros alá vonult. Perczel Mórnak sem sikerült Mórnál feltartóztatni az ellenséget ; csatát veszítve, szintén Budapest felé hátrált, majd mindaketten elhagyják a fővárost, miután a honvédelmi bizottmány már jan. 1-én áttette Debreczenbe székhelyét. Esztergom ezzel teljesen ki volt szolgáltatva az ellenségnek. 1849 újév napja komor hangulatban kelt fel ; eltűnt a vármegyéből a lelkesedés, mindenki aggodalommal és kétségbeeséssel tekintett a bizonytalan jövő elé. Windisch-Grátz herczeg 1849 jan. 5-én kardcsapás nélkül elfoglalta a fővárost. Másnap gróf Wrbna László altábornagy, Budapest és a szomszédos vármegyék katonai parancsnokaként, jan. 6-án kelt rendeletével Esztergom vármegyét ostromállapotba helyezte. Windisch-Grátz rendeletére Schifmann császári ezredes, egy ezred élén jan. 15-én megszállotta Esztergomot, és ezzel a vármegye székhelye katonai uralom alá került. Schifmann ezredes mindenekelőtt kitűzette a feketesárga lobogót a vármegye házára és a városházára, majd felkereste Andrássy Mihály alispánt, a ki meghunyászkodva, készségesen teljesítette parancsait. Andrássy másnap egybehívatta a vármegyei tisztikart és a vidéki urakat — közgyűlést nem lévén módjában hirdetni, — hogy hódoló feliratot intézzenek Ö Felségéhez trónfoglalása alkalmából. Csakhamar egybegyűltek a meghívottak, a kiknek Andrássy előadta az összejövetel czélját. Majd Nagy József érseki főügyész emelkedik szólásra, kijelentvén, hogy ő V. Ferdinándot most is törvényes uralkodónak tekinti, ennélfogva indítványozza, hogy a felirat V. Ferdinánd királyhoz intéztessék. Az elnöklő alispán azonban figyelmeztette, hogy óvakodjék hasonló „lázító" beszédektől. Utána Reviczky Pál főügyész, volt országgyűlési követ emelkedett szólásra, a ki csúpán annyit óhajtott a feliratba belevétetni, hogy Ö Felsége az 1848-iki törvények fenntartására kéressék fel ; az alispán őt is leintette. Ekkor az egybegyűltek sietve aláírták a már készen tartott hódoló feliratot, s komor hangulatban szétoszlottak. A vidékiek gyorsan elhagyták Esztergomot, mert nem érezték magukat biztonságban a katonai önkényuralom alatt. Schifmann ezredes, felkeléstől tartva, egész éjen át készenlétben tartotta a katonaságot. A katonai uralom tömérdek zaklatást és szenvedést hozott a lakosságra. Schifmann ezredes mindenekelőtt elrendelte a fegyverek beszolgáltatását, de mivel a beszolgáltatott mennyiség nem elégítette ki, megkezdődött a házkutatás. Este kilencz órakor a város összes vendéglőit be kellett zárni, kivéve azokat, a melyekben a tiszturak mulattak. Ez időn túl csak engedélylyel volt szabad az utczákan járni, akkor is csupán egyedül, mert ha két ember ment együtt, azokat a katonai járőr irgalmatlanul bekísérte. A sok zaklatáshoz járult, hogy a kolera-ragály, mely még 1848 november elején tört ki Szenttamáshegy városban, nem szűnt meg, sőt a kemény tél ellenére egyre szedte áldozatait. Mivel a császári had nem mert átkelni a Dunán, a párkányi járás lakossága szabadabban lélekzett. Andrássy Mihály rendeletei ellenére, a járás lakossága, különösen a távolabb fekvő községekből, be sem szolgáltatta a fegyvereket ; az ottani járási tisztviselők, a komáromi várőrségben reménykedve, nem is teljesítették a mindenható alispán rendeleteit. c A szolnoki győzelem után (1849 jan. 22) Windisch-Grátz már a főváros megtámadásától tartott, ezért Schifmann ezredest ezredével együtt Budára rendelte. E hír szájról-szájra járt, s mindenfelé lelkesítőleg hatott, de annál nagyobb aggodalmat keltett azok között, a kik az önkény zsoldjába szegődtek. Andrássy Mihály nem is mert Esztergomban maradni, hanem hivatalos ürügyek alatt, a sereggel együtt szintén Budára tartott. Alig hagyta el a császári katonaság Esztergomot, a párkányi járás népe Köbölkúton gyűlést tartott, melyen Reviczky Károly főszolgabíró elnökölt. A nép Palkovics Károlyt kívánta vezéréül. ama kevesek egyikét, a kik a vármegyei tisztikarból nem szolgálták az önkényt. Jan. 28-án a vármegyei bizottsági tagok Palkovics Károly elnöklete alatt közgyűlést tartottak, a melyen a Debreczenbe menekült honvédelmi bizottmány és országgyűlés rendeleteit felolvasták. Erre az egybegyűltek az országgyűlést egyhangúlag törvényesnek ismerték el s feliratüag üdvözölték. E felirat azonban már nem juthatott el Debreczenbe, mert Windisch-Grátz értesült az