Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE NÉPE - Lakodalom

82 Esztergom vármegye népe. csértessék a Jézus Krisztus ! A mi kis seregünk odakint vagyon, Hosszú úton elfáraddá nagyon, Fogaggyák ököt is vidám hajlíkjukba, Részesítsik őköt is a mulaccságba." Ekkor behozzák a vőlegény menyasszonyi ajándékát és hosszabb ideig alkudoznak a menyasszony kiadása fölött. A vőlegény ajándéka piros csergőscsikorgós tiklis csizma, arany vagy ezüst konty. Jónyelvű koszorús-asszony sokat alkuszik a násznagyokkal : No, násznagyurajimék, má illen ajándíki csak idaggyák a menyasszont,— ehun ni, illen piros csizmát még kéétek nem látott, ez angyalbőrbű van ám ! Maj mondtam minő bőrbű, hát má csak annyit ír a mi menyasszonyunk, hisz ő maga többet ír, hát még ez a sok vánkus, mind selemmé van tele. Selém ám, hisz hallom, hogy zörög, pelva van abba, még főtöri a mi fijunk fülit, hanem mink még illen aranyos kontyot is hoztunk ám, stb. így folyik egy ideig, míg a násznagy azt mondja, no, nem bánom, hát vigyétek, de előbb a násznagytok az én három kérdésemre feleljen meg. Előkerítik a vőlegény násznagyát, ki, ha ügyes ember, meg is felel az első két kérdésre, de harmadikra nem tud, vagy ha egyre se tud, akkor az öreg vőfélyre bízza, ki már jártas az ilyen dolgokban. Kérdések : Hány mázsa halat fogott szent Péter ? (Nem voltam ott a mázsálásnál, de sok volt, mert a háló elszakadt.) Hol van a világ közepe ? (,,Ehun ni", s botjával a talajra bök.) Mit gondolok én most ? (Ezen sokáig tanakodnak, míg végre azt mondja az öreg vőfély : ,,má akarmit gondó násznagy uram, a menyasszonyt elviszszük." No ezt gondótam én is.) Most már vinnék a menyasszonyt, de az nagy sírás-rívás között előbb búcsúzik az övéitől. Megindul a násznép a vőlegény házához, útközben kurjongatnak az asszonyok : „íjujuju, ijjujujíúú", „Abrakos a mi lovunk, de szíp a menyasszonyunk", „Kövér a mi tehenünk, de szíp a vőlegényünk". Útközben darabokra tördelt kalácsot szórnak a bámészkodó gyerekek közé. A násznép után kocsin viszik a menyasszony ládáját, vánkosait, dunnáját. Megérkezéskor a konyhaajtó küszöbén egy fiú fekszik, azt a menyasszonynak át kell lépni, hogy ügyes legyen. Belépve, egy söprűt tesznek a kezébe, azzal egyet-kettőt sújt s kidobja a háta mögött; azért van, hogy mindig tisztán tartsa új otthonát. Majd mézet vagy czukrot kóstoltatnak vele, hogy édes legyen a házas élete ; felnéz a nyitott kéménybe, hogy feketeszemű fia legyen, megkeveri a tűznél levő ételeket, hogy jó gazdasszony legyen. Ezután megcsókolja anyósát, ipát és új rokonait. Vacsoráig tánczolnak. A terített, jobban mondva hiányosan terített asztalok mellett helyet foglalnak a vendégek. Az asztal, illetve szoba felső végén, az ajtóval szemben, a násznagy, násznagygyal szemben az új házaspár foglal helyet ; ez utóbbiak egész vacsora alatt egy tányérból esznek, hogy összeszokjanak. Mikor a vendégek elhelyezkednek, az öreg vőfély egy tál vízzel s egy botra tűzött törülközővel jön a szobába és versben köszönti a násznépet : Urajim, a zasztá meg vagyon terítté, Kés, vella, tányírrá el vagyon készítté . . . Ö hordja körül a tálat és minden fogásnál új verset mond s nem egyszer nagy vígság kél a versen : „Itt van a becsinát egy jókora tállá. Egyik jóízűen, ne csak ímmelámmá. Mer' aszongva errű egy pecsétes le véé, Ki száz évig eszi, az sokájig eléé ..." Vacsora végével kihordják az asztalokat s megkezdődik a táncz. Éjfélkor a menyasszony fejéről az öreg vőfély leveszi a koszorút, s a vőlegény felteszi a menyasszony fejére a kontyot és bekötik menyecskésen. A koszorút egy tányérra teszik, beviszik a tánczolók közé, bemegy a menyasszony is és kezdődik a menyasszony táncza, vagy koszorú-táncz. Egy sajátságos, rövidke zenéjű tánczdarabot lejt mindenki a menyasszonynyal, annak, vagy más jelenlevőnek egészségére és a koszorús tányérba pénzt dob : ez a koszorúpénz. Néha búsásan bejön az ára. A konty-feltevésnél énekelnek ilyen énekeket : Hosszú farkú fecske, barna kis menyecske, hogy tudtál te idejönni erre az idegen földre. Nem jöttem én ide, kocsi hozott ide, Csonka Imre csalfa szeme csalogatott ide. A menyasszony-táncz után még egy ideig mulatnak. Ügy 5—6 óra között hajnalban, ha nem fúj szél, tüzet élesztenek az utczán s e tűz körül tánczolnak künt, ha szél fúj, egy lámpát visznek ki, hogy eljárhassák a ,,hajnaltiize tánczát".