Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM - Színészet - Közigazgatás
Esztergom vármegye Tnépe. 69 nem kaptak fizetést, s különben is csak olyan egyéneket választott a város, a kik vagyonosak voltak. A tisztviselők különben mellékjövedelmekben részesültek és kiküldetéseik alkalmával napidijakat élveztek. A fizetés-rendszeresítés azonban csakhamar bekövetkezett, mert a városi levéltárban az 1714. évről őrzött költségvetésből már azt látjuk, hogy a város főnótáriusa 125 forint készpénzfizetést és mellékilletményeket, az aljegyző pedig 36 frt fizetést kapott. A többi tisztviselő még mindig tiszteletből viselte hivatalát. A Rákóczi-szabadságharcz óta Esztergom nem volt kitéve több dúlásnak és pusztításnak, termeszetesen fejlődése sem ütközött volna akadályokba, de, sajnos, a török hódoltság előtti tekintélyét, vagyonát s haszonvételeit elvesztette, s nem bírt többé vagyonilag lábra állani. A XVIII. századbeli élete valóságos tengődés volt. A XIX. század sem hozott reá áldást, mert ha volt is némi anyagi ereje, az 1800-as évek első tizedében bekövetkezett értékcsökkenés (országos devalváczió) megemésztette azt. — Az 1848/49-iki események, illetve azoknak későbbi, szomorú következményei, ismét anyagi károkat okozott neki s Esztergom másfélszáz év alatt sem haladt anyagilag előre. Kulturális tekintetben volt némi eredmény : az 1800-as évek elején már a népoktatást rendszeresítették, a Mária Terézia adományából alakult gimnázium is életre kelt, s a népoktatás terén az 50-es évek már fejlettebb állapotokat mutatnak fel. Másfélszáz békés esztendő alatt népesült és nagyobbodott Esztergom, de csak az 1870-es évek elején lendült fel a közélet. A városi polgárság eladdig vajmi keveset törődött a haladással, inkább élt puritán egyszerűségben, mintsem a haladás hívó szavának engedett volna. Tespedéséből az 1870. évi 42. t.-cz. alapján megindult városi új szervezés rázta fel. Az új szervezés, mely az addigi törvényhatósági jogú városnak új programmot, kormányzásának szabályosabb menetet, közigazgatásának rendszert és vagyonkezelésének helyesebb módot nyújtott, egyszerre felvillanyozta a szunnyadó tetterőt, a mely, hogyha a külsőségekben és a haladás eszközeinek megváltásában nem is lett nagyarányú, de bizonyos, hogy a jövő alapozását elkezdte. És talán folytatja is ama kor a jobbra törekvő irányzatot, hogyha el nem következik egy óriási csapás, a törvényhatósági jogtól való megfosztatás, a falusi községekkel egyenlő nivóra való helyeztetés, a mely mindenkit egyenlően lesújtott. — Az 1876. évi XX. t.-cz. Esztergomot egyszerre megfosztja ősi és 1708-ban I. József által megerősített, majd az 1870. évi 42. t.cz. alapján új életre szervezkedett jogállásától és alárendeli az 1871 : XVIII. t.-cz.ben sorolt községek nívójára, a melyben az utóbbit felváltó 1886 : XXII. t.-cz. további rendelkezése szerint is megmaradt. Ha van város ebben az országban, a mely büszke volt ősi hírnevére, jogaira, kiváltságaira és kivételes jogállására, úgy Esztergom méltán volt az, és nem csodálható, hogy oly csapásként nehezedett reá az alárendeltség tudata, a mely szinte életkedvét vette el. A lüktetni kezdő akaraterő elernyedt, az alkotó kedv elenyészett, hiszen a múlt hagyományaira alapított jövőbeli tevékenység nem biztosíthatott többé becsvágyat kielégítő eredményeket ! . . . A csüggedésbe merült városi polgárságot azonban csakhamar felvillanyozta a korszellem hívó szava és a nemes dacz, a mely szinte örökségül hagyta az utódoknak az ősi jelleg visszaszerzésének kötelességét. így következett el a haladás korszaka, mely az 1890-es évek elején számos közszükséglet kielégítését követelte. — Űj kaszárnya kellett. A pislákoló petróleum-közvilágítás tarthatatlanná vált. A város a fővárossal közvetetlen vasúti összeköttetésben nem volt, sőt évente sokszor öt hónapon keresztül a Duna zajlása miatt a hajóhídon át sem juthatott a túloldalon levő bécsi vasútvonalhoz. Állandó Dunahídra volt szükség. A város terei és utczái az elhanyagoltságnak elszomorító képét mutatták. Az 1887-ben épült új gimnázium összedőléssel fenyegetett. A régi kórházban a helyszűke miatt, de egyébként is tarthatatlan állapotok voltak. A városhoz épült három község is csak nehezítette a város életét. Mindamellett alig egy évtized alatt új kaszárnya, katonai kórház, szükségbarak, új gimnázium, új kórház, dunai állandó híd, kisebb összekötő vashídak épülnek ; megnyílik a Budapest—Esztergom, Esztergom—Tokod—Annavölgy s előbb az Észtergom—Fűzítő közötti vasút, felépül a villamos vüágítási és erőátviteli telep, új kövezetet nyernek az utczák, aszfalt-burkolatot a terek, a három különálló község Esztergomhoz csatlakozik és a lakosság száma 9000-ről 18.000-re emelkedik.
