Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Horváth Béla - Képviselő-választások - Esztergom város ügyei

232 Esztergom vármegye őstörténete. 442 dolgozta, az összes zavaros tételeket földerítette s megjelölte azt az útat-módot, hogyan lehet segíteni a sok bajon. A vármegye államosításának újabb előjele, a pénztár és a számvevőség kiválása a vármegye testéből, november hóban folyt le. Az 1903-ik év csendesen folyt le a vármegyei ügyeket tekintve. A tavaszi közgyűlésen volt egy kis vihar ; a főispán ugyanis azt az indítványt tette, hogy szavazzon bizalmat a vármegye a kormánynak, a mely ekkor küzdött a nagy obstrukczióval. A vármegye tagjai, mint Helcz Antal dr. beszédében kimondotta, őrzik azt a jogukat, hogy befolyjanak az ország ügyeinek kialakulására, de egy szónok kivételével mindnyájan bíznak a szabadelvűpárt programmjában s a kormány jóakaratában és hozzájárulnak a főispán indítványához. Névszerinti szavazás után 81 szavazattal 14 ellenében bizalmat szavaztak a kormánynak. Ezzel szemben az ellenzék pártjára állott a nép nagy tömege s tiltakozó gyűléseket tartottak több helyen. így ápr. 26-án Párkányban, a melyen a vármegye három szabadelvűpárti képviselőjének bizalmatlanságukat jelentették ki. A kormányváltozást a júl. 13-iki gyűlésen tárgyalták s önérzetes hangú levélben adták tudtára a kormánynak, gr. Khuen-Héderváry Károly új miniszterelnöknek. hogy csak ,,a törvény és az alkotmányosság jegyében kormányozó minisztériumot készek támogatni." Az augusztusi közgyűlésen XIII. Leó pápa halálát szomorúan vették tudomásul. Ugyanekkor intézkedtek a Deák Ferencz születésének századik évfordulója alkalmából rendezendő ünnepélyekre nézve. Ezt az okt. 15-iki közgyűlésen tartották, a mikor az emlékbeszédet Hulényi Győző mondotta. A vármegyében több helyen s az iskolákban mindenütt volt Deák-emlék-ünnep. Sűrűen tartották az intézetek a Rákóczy emlékére szentelt ünnepélyeket is. 1904 márcziusban ünnepelte fönnállásának huszonötödik évfordulóját az esztergomi borászati egyesület. Nem lehet közönyösen mellőzni e napot, mert ez az egyesület rendkívül fontos munkát végzett a vármegye gazdasági életében. A nyolczvanas években a hatalmas szőlőterületek gyors pusztulásnak indultak s lassan végkép kivesztek. 1878-ban volt az utolsó bőtermő esztendő a régi szőlőkön s ez nem volt áldásos, mert a borárakat erősen lenyomta. Ekkor alakult ez az egyesület s megkezdette áldásos működését. Nagy érdeme van benne, hogy a kopár hegyoldalak újra megélénkültek s a puszta ismét kenyéradójává lett a népnek. Igazgatói Kaán János, Wimmer Ferencz és Reviczky Gábor voltak. A vármegye élete csöndesen folyt. A szept. 19-iki közgyűlés legfontosabb pontja a jegyzői fizetések szabályozásáról szóló törvény végrehajtása. Érdekes pont volt a Csernoch János dr. felszólalása. A fegyelmi bizottságnak sok volt a dolga ez időben, s a fővárosi lapokba sok hír jött arról, hogy Esztergom vármegyében ázsiai állapotok vannak. Csernoch. mint a vármegyei ellenzék vezérférfia, jelentette ki, hogy szó sincs erről, a vármegyében tiszta állapotok vannak s a vezetők a legnagyobb igyekezettel törekednek a legkisebb mulasztást is helyrehozni. Ismeretes dolog, hogy a „nemzeti ellenállás" néven történelmi emlékű nagy politikai mozgalom alapjában véve teljesen a képviselőház padjain fejlődött ki s a nagy obstrukcziókban nőtt nagygyá, míg végre olyan eredményeket idézett elő, a melyek Magyarország újabbkori történelmében valóságos nagy belső forradalom színét tüntetik fel. Hazánk politikai pártjainak későkori tanúlmányozója olyan mély gyökerekhez mehet vissza, a melyek mi előttünk, a kortársak előtt természetszerűleg ismeretlenek. Mi az oka, hogy a mi képviselőházunk belső életének a kiegyezés óta állandóan alapj ellem vonása, hogy a legtúlzóbb független elvek alapján születik meg egy-egy népszerű párt s mikor nagygyá lesz számban és erőben, bölcs mérséklettel áthatott irányzat lesz uralkodóvá fölötte? Évtizedekig él így békés korszak vezetőjeként, míg vele szemben, a mélyen, előbb kicsiny töredékül jelenik meg az ellenzék, a mely végtére fölszíj ja a nagy szellemi erőket magába s bizonyos mértékben forrongás útján hatalomra jut, hogy belőle ismét a bölcs mérséklet zászlóját lobogtató s becsületes izmosságú párt keletkezzék. Közjogi helyzetünk, Ausztriával való viszonyunk és egész nemzetgazdasági, politikai létünk olyan különleges állapotokat teremtenek, hogy azok minden legkisebb ágazatukban is kínos vergődésnek teszik ki az ország kormányzatát. Allamférfiaink. kerüljenek ki bármely pártról, a jelen viszonyok között ha. hatalomra jutnak, kénytelenek meghódolni a rideg kényszerűség előtt és meg-