Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Közlekedésügy - Gróf Forgách Ágoston - Megyerendezés

Esztergom vármegye története. 427 herczegprímást. Egyúttal felszólították az összes községeket, hogy adják elő okaikat, a melyek Esztergom vármegye fenntartása mellett szóllanak. Ez a kérdés egész éven át foglalkoztatta a vármegyét, a mely, létérdekéről lévén szó, minden erejét latba vetette, hogy önállóságát megvédelmezze. A belügyminiszter azt a kérdést tette föl, hogy ha beolvasztanák a vármegyébe Esztergom szab. kir. várost, és a Komárom vármegyei Lábatlant és Piszkét, akkor képes lesz-e a vármegye, államadójának 2()°/ 0-a keretén belül háztartását berendezni úgy, hogy a vármegyei közigazgatás fennakadást ne szenvedjen. És ezek után is fenn tartja azt a kérdést, nem gondolja-e a vármegye, hogy ránézve sokkal czélszerűbb lesz, ha Komárommal egyesül? A vármegyei bizottság megtámadta a miniszteri leirat alapját, azt fejtegetvén, hogy nem elég az a jó vármegyei közigazgatáshoz, ha az állami adó valamely vármegyében olyan nagy, hogy annak 20°/ 0-ából fenn lehet tartani a közigazgatást. Fontosabb ennél a székhelynek kedvező fekvése, gazdasági s más tekintetben olyan központtá való kialakúlása, a mely alkalmassá teszi a szellemi vezetésre. S végül kijelenti, hogy a törvénytervezetet egyáltalán nem ismerheti el ,,czélhoz vezetőnek." Esztergom vármegye székhelye pedig olyan kitűnően fel van ruházva mindazon kellékekkel, a melyek kijelölnek valamely helyet egy bizonyos vidék központjáúl, hogy nemcsak a legszorosabb környéke, hanem Hont, Bars és Komárom vármegyék több községe is, a szer­vezeti különállóság mellett is, ide van csatolva az összes gazdasági és kulturális érdekek számtalan kötelékével. Tartozzanak politikailag bárhova e helyek, való­jában mindenkor Esztergomhoz fognak tartozni. Ezért a vármegyei bizottság azt tartja szükségesnek, hogy ezeket a községenként is felsorolt, más vármegyék­hez tartozó részeket csatolják Esztergomhoz, hogy ez igazán megfelelhessen azoknak az országos érdekeknek, a melyek hozzá fűződnek. De még ezek nélkül, sőt a fölajánlott Esztergom szab. kir. város és Lábatlan s Piszke községek be­olvasztása nélkül is szükségesnek tartja a bizottság a vármegye fönntartását. Ezt a véleményét a közigazgatási költségeknek az állami adóhoz való viszonyá­val is igazolja. A vármegye kikerekítése, vagy beolvasztása azonban egyelőre nem ez okok miatt maradt el, hanem azért, mert az országgyűlésen nagy dolgok történtek, a melyek a fúzióra vezettek. 1875 januárban az első közgyűlést már a három évi megbízatás leteltével újra választott vármegyei bizottság tartotta meg. Ennek a tagjai csaknem kivétel nélkül a régiek voltak, ép úgy, mint a szellem, a mely a régi erővel ural­kodott rajtuk. A főispán megnyitó beszédében aggódva utalt az országgyűlésre, s kifejezést adott véleményének, hogy ,,azokon a súlyos bajokon, a melyek közé az ország jutott, csak úgy lehet segíteni, ha mindazon férfiak, kik tartoztak bármely politikai párthoz, de a fent forgó súlyos kérdésekre egyetértenek : egy párttá egyesülnek. Ez okból két nagy párt egyesűit és ennek következtében új kormány alakúit." Ezt az új politikai fordulatot a vármegye örömmel fogadta és bizalommal üdvözölte s az új minisztérium beköszönő levelét szűnni nem akaró éljenzéssel hallotta. A megye közönsége az alispán indítványára ,,az országos két nagy pártnak „szabadelvű párt" czime alatt a legközelebb ténynyé vált egyesülése feletti örömét s az abból alakúit szabadelvű kir. kormány iránti bizalmát lelkes éljenzés mellett bizalmi feliratban kifejezni kívánta." Ezzel együtt a főispánnak s az egész tisztikarnak bizalmat szavazott a közgyűlés. Az október 12-iki közgyűlés házi ünnepe volt a vármegyének. Ekkor lep­lezték le Simor János herczegprímásnak, mint a vármegye örökös, és gróf Forgách Ágostnak, mint az ez idő szerinti valóságos főispánjának arczképeit. Az alispán elnökölt a gyűlésen és beszédében kiemelte a főispán nagy érdemeit a vármegye történetében. A leleplezésen több küldöttség volt jelen ; a herczegprímáshoz üdvözlő küldöttséget menesztettek, a melyet a prímás azzal az ajándékkal lepett meg, hogy képcsarnokát ezen a napon nyilvánossá tette. 1876-ban a vármegyei közgyűlés, jegyzőkönyvének első lapját a Deák Fe­rencz emlékezetének szentelte. A haza bölcse január 28-án húnyt el s gyászt öl­tött érte az egész nemzet, mint a jegyzőkönyv mondja : „Szent László és Nagy Lajos királyainkat s a felejthetetlen és hozzájuk némileg hasonlítható Hunyadi Jánost talán kivéve, — soha fejedelmi hatalmának tetőpontján, soha állam­férfiú népszerűségének verőfényében nem szállott sírjába, kinek ravatalát több tisztelet környezte volna." A vármegye, részvétfeliratot intézett az országgyű­léshez, és megfesttette a nagy férfi arczképét közgyűlési terme számára. 23* A fúzió. Deák Ferencz halála. X

Next

/
Oldalképek
Tartalom