Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - III. RÉSZ. A LEGÚJABB KOR - Koronázás - Inség - Magyarosítás - Viszony Esztergom várossal - Vármegyei ügyek

232 Esztergom vármegye őstörténete. 440 Az uj közigazgatás. A főpap-főispán. A képviselő-választások márczius folyamán előre nem várt nagy izgatottsággal folytak le. Az eredmény azonban semmi meglepetést nem hozott, a párkányi választókerületben Andrássy Gyula győzött, a dorogiban Keményfy János főszolgabiró. Mindketten Deák-pártiak. Az 1870-ik év elején erős mozgalmat indított az esztergomi törvényszék kérdése. Az első bíróságok szervezésére vonatkozó törvényjavaslat előbb Esztergomot jelölte ki első folyamodású törvényszék helyéül, de nemsokára az a hír jött, hogy ezt a törvényszéket Tatán akarják fölállítani s hozzácsatolnák a párkányi járást is. A főispáni helytartó május 27-re rendkívüli közgyűlést hívott össze, mert a vármegyére ép úgy életkérdés volt, hogy itt legyen a törvényszék, mint magára a városra. Feliratot intéztek a kormányhoz ez ügyben és hogy minél nagyobb sikerrel végezhessék a dolgot, választmányt küldtek ki, a mely sürgesse a minisztériumnál a döntést, s e czélra a szolgabírák útján fölizgatta a vármegye népének érdeklődését is. Számtalan aláírással akartak kérésüknek súlyt adni s csakugyan sikerűit is elérni, hogy a törvényszéket később megkapták. Ugyanekkor igyekeztek Lábatlan és Piszke községeket visszacsatoltatni a vármegyéhez. Fölterjesztéssel fordúltak a belügyi és az igazságügyi miniszterekhez, emlékiratot szerkesztettek, a melyet több száz példányban osztottak szét a képviselők között, és ezt a kívánságukat is sikerűit megvalósítaniok. Az 1871-ik év a vármegyei közigazgatás rendezésének új gondolataival volt tele. A januári közgyűlésen már foglalkozott vele a főispán és teljes joggal konstatálta, hogy Esztergom vármegye azt a hatalmas átalakulást, a mely nemcsak az ország kormányzását, hanem a vármegyei életet is teljesen átalakította, szerencsésen élte át. ,,E feladat, mondá, Esztergomban szerencsésebben oldatott meg, mint bármely más megyéjében az országnak, vagy ha a szerénység tiltja is ezt kimondanunk, azt mondhatjuk, hogy sehol szerencsésebben, mint itt. Esztergommegye bizottmányának intézkedéseiben a törvényesség és alkotmányosság, tanácskozásaiban a szabadéivűség, jogok gyakorlásában az egyenlőség soha sem hiányzott. Pártküzdelmek, pártsúrlódások, ha voltak is, mindig csak az érvek fegyvere küzdött, az érvek ereje győzött. Esztergom megye nyugodt öntudattal áll a közvélemény bírálószéke előtt, örömmel tekint vissza a múltra s legjobb reménynyel várhatja a jövőt. E megyében bármi változásokat idézzen elő a küszöbön álló rendezés, a megyének érdekei hátrányt nem fognak szenvedni. Mert e megyének érdekeit s egyáltalában jövőjét nem egyes egyéniség, nem egyes párt, hanem az egész közönségnek alkotmányos érzülete, bölcs belátása, higgadtsága, megszokott öntudatos korrekt eljárása biztosítja." Ez a beszéd nagyon szépen jellemzi ez időben az ország vármegyéi legnagyobb részének belső politikáját. Valóban sok politikai erényt lehet megfigyelni e közgyűlési termekben, a melyek elég erőssé tették a vármegyéket s vele az országot, hogy szinte rázkódtatás nélkül menjen át a legnagyobb átalakuláson, a mi csak megtörténhetett. Volt a gyűlésnek még egy különösen érdekes pontja. Ez időben sokat hangoztatták, hogy a vármegyékben egyházi személy ne viselhessen főispáni méltóságot. Esztergom vármegyét ez az eszme kiválóan érdekelte, mert itt kezdettől fogva mindenkor a prímások voltak az örökös főispánok. A megszorító intézkedést ezért úgy tekintették, mint egyrészt a törvényes alap elleni támadást, másrészt az egyéni és a teljes politikai szabadság megtámadását. Különösen lelkes volt most a hangulat, mert a kiváló politikus, gróf Forgách Ágost, mint főispáni helytartó már tíz éve kormányozta a vármegyét s már az abszolutizmus idején is olyan nagy és bölcs mérséklettel s olyan sikeres tapintattal, hogy az egész országban kevés párja volt, hogy valaki a régi kormányzatban való szereplés után olyan csorbítatlan és szeplőtlen hírnévvel lépett volna át az új korszak vezérférfiai közé. Egyhangú lelkesedéssel szavaztak azért bizalmat a főispáni helytartónak, s az eddigi működéséhez hasonlót kértek tőle a jövőre is. Nagy részvéttel és megindulással vette a vármegye báró Eötvös József halálának hírét. Maga a közgyűlés jegyzőkönyvben adott kifejezést gyászának „a hazánkat, sőt az egész művelt világot" ért veszteség fölött. Ennél többet is tettek, nagy lelkesedéssel fogadták el azt az indítványt, hogy az ország vásárolja meg az elhúnyt hozzátartozói számára, vagy országos költségen, vagy magánadakozások útján az érdi uradalmat, a mely régebben a báró Eötvös családé