Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - A nagysarlói ütközet - A kéméndi csata - A függetlenségi nyilatkozat - Tábori kórház - Újonczozás

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 408 A nagysarlói ütközet. A kéméndi csata. A függetleneégi nyilatkozat. Tábori kórház Üj onozozás. A diadalmas honvédsereg a váczi győzelem után Komárom felszabadítására indúlt, s április 16-án már Léva körül táborozott. Wohlgemuth tábornok, Esztergomba összevont hadával, április 18-án Nagy-Sarlóig nyomúlt előre, a hol állást foglalt. Feladata volt a Komárom felé vonúló honvédek feltartóztatása, ámde április 19-én Klapka, Damjanich, Gáspár András, Nagy Sándor és Pöltenberg csapatai döntőleg megverték. A szészórt osztrák had egy része Párkányig menekült, ott átkelt a Dunán, s a hidat maga után felégette és elsűlyesztette. Görgey Arthur, az új fővezér, a lévai várrom ormáról nézte a megrázó küzdelem lefolyását. A döntő csata után az I. és a III. hadtestet Komárom felé rendelte, viszont a VII. hadtestet, meglepetések elhárítása czéljából, a pestnánai országútra küldte. Gáspár András a menekülő császáriak üldözése közben egész Kéméndig jutott ; ép tovább akart nyomúlni Nána felé, midőn hírül hozták neki, hogy Wyss tábornok Kőhid-Gyarmat felől 2500 emberrel közeleg feléje. Wyss dandárát eredetileg Wohlgemuth támogatására küldték Esztergomból, de megkésett és miután akkor még mitsem tudott a nagysarlói csatáról, április 20-án nagy elbizakodottsággal Gáspár hadosztályára támadt. Ámde a diadalittas honvédsereg szétverte Wyss dandárát, mely azután eszeveszetten menekült Esztergom felé. Gáspár András még a kéméndi csatatéren átadta a VII. hadtest vezetését Pöltenberg tábornoknak, maga pedig végleg visszavonúlt a hadvezetéstől. Pöltenberg egész Párkányig nyomúlt előre ; itt bevárta Kmetty hadtestét, mely Vácz felől érkezett, azután ő is Komárom felé vonúlt s április 24-én már Perbetén táborozott. A nagysarlói és a kéméndi csaták rendkívül nagy zavart támasztottak az Esztergomban összezsúfolt császári katonaság között, melynek minden tagja egy-egy vert hadhoz tartozott. Gróf Colloredo végre nagy nehezen lábra állította az esztergomi császári hadat, mely április 24-én, Szentgyörgy napján, sebesültjeinek hátrahagyásával megkezdte a visszavonúlást. Alig hagyták el a császáriak Esztergomot, mintegy varázsütésre előtűntek a nemzeti lobogók. A város polgárai közül többen csónakokon átmentek Párkányba, a hol Kmetty ezredes csapatai közül néhány zászlóalj tanyázott. Meghívásukra a beszterczei zászlóalj és egy század Vilmos-huszár csakugyan átjött Esztergomba, a hol a lakosság kitörő örömmel üdvözölte őket. A mint április 22-én Komárom felszabadúlt az ostromzár alól, az ottrekedt vármegyei tisztviselők, élükön Palkovics Károlylyal visszatértek Esztergomba. Április 29-én már Kmetty ezredes csapatai is Esztergomban voltak, s a város április 30-án népünnepélyt rendezett számukra, melyen az egész vidék közönsége megjelent. Április 30-án Palkovics Károly, mint újonnan kinevezett kormánybiztos, értekezletre hívta össze a vármegye közönségét, hogy a másnap tartandó közgyűlés tárgyait megbeszéljék. Ez értekezlet után a vármegyeház nagytermében elhelyezték Kossuth Lajos arczképét, a városban felolvasták a függetlenségi nyilatkozatot. A május 1-én tartott közgyűlés az önkényuralom alatt működött tisztviselőket állásuktól elmozdította, s új tisztikart választott. Első alispán Meszena János, másodalispán Somogyi Flóris, főjegyző Nedeczky Károly, főügyész Paczolay László lett. Május 6-án nagy ünnepségek mellett megünnepelték a függetlenségi nyilatkozatot. Palkovics kormánybiztos legott munkához látott; a magyar kormány rendeletéből nagy tábori kórházat rendezett be, mely czélra a várban levő épületeket, valamint a kanonoki lakásokat lefoglalta s közbenső falaikat áttörette. Idehozták a nagysarlói és a csallóközi csatában, valamint a Buda és Komárom ostrománál megsebesült honvédeket. A magyar nemzet lovagiasságát élénken jellemzi az a körülmény, hogy az itt hátrahagyott sebesült császári katonákat is ugyanoly gondossággal ápolták, mint a honvédeket. A kórházban elhalt honvédeket külön temetőben temették el, mely mai napig fennáll. Itt nyugszik 175 császári katona is. Sírjuk fölé 1861-ben állítottak emlékoszlopot. Maga a kormány, valamint a nemzet is jól tudta, hogy Budavár visszafoglalásával a függetlenségi harcz még nem ért véget. Palkovics kormánybiztos csakhamar megkezdte az újonczozást. Május 11-ig 222 újonczot küldött Kecskemétre ; 22-én ismét 176 újonczot, utóbb még 64-et állított ki a vármegye, 26-án pedig a vadászcsapatokhoz vonultak be. A lelkesedés az iskolákba is behatolt.