Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Törvénytelen rendeletek - Kolera-járvány - 1832.-i tisztújítás

232 Esztergom vármegye őstörténete. 397 Rudnay kinevezése alkalmával az örökös főispáni méltóság ügye ismét szőnyegre került. A kanczellária kijelentette, hogy ha az érsek személyesen óhajtja a vármegyét kormányozni, főispáni helytartót nem kell kinevezni, de helytartót csak királyi megerősítéssel rendelhet. Mindamellett az érsek még a beiktatása alkalmával megerősítette az eddigi helytartót, gróf Batthyány Vinczét, a ki 1827-ben bekövetkezett haláláig megmaradt ebben az állásában. Rudnay főispánsága alatt Esztergom város is hatalmasan feliendűlt. Még 1820-ban az érsekséget és a főkáptalant visszahozta ősi székhelyére, s itt egy hatalmas bazilikának vetette meg alapját, melyne kl823 április 23-án tette le az alapkövét. A bazilika az érseki palotával együtt, negyedszázad múlva készült el. A vármegyei közigazgatás is új erőt nyert Baráthi Huszár Imrében, a kit az öreg Miklósffy mellé másodalispánnak választottak. Mint jómódú birtokosnak, nagy tekintélye volt a vármegyében, mely követül küldi fel az 1825—27. évi országgyűlésre, a hol előkelő fellépésével megállta helyét. Midőn a kormány 1821-ben kiadatja a királylyal törvénytelen rendeleteit az újonczozás ügyében, s rá nemsokára a másikat, a mely még súlyosabb teherként nehezedett a nemzetre, mert e szerint az adó 1822 november 1-től kezdve pengő pénzben fizetendő, a vármegye kénytelen-kelletlen meghajol a királyi akarat előtt és úgy az adó, mint az újonczozás ügyében az első leiratot végrehajtja. (Millenn. Tört. IX. 92.) A vármegye magatartását, főleg az örökös főispán befolyásának, valamint a vármegyei tisztikar vagyoni és erkölcsi függetlensége hiányának tulajdoníthatjuk. De míg a szomszéd vármegyében másfél éven át dúl a harcz, a törvénytelen rendeletek végrehajtása miatt, addig Esztergomban béke honol. A vármegyék ellentállásán azonban megtörött az önkény hatalma. I. Ferencz király 1825 szept. 11-ére egybehívja az országgyűlést, melyre a vármegye Huszár Imre II. alispánt és Lippay Ferencz főadószedőt, a város pedig Tarkovics Vazult és Menyhárt István főjegyzőt küldi követekül. Ezen az országgyűlésen nevezetes szerepet játszott Jordánszky Elek, az esztergomi főkáptalan követe, a ki az országgyűlés megnyitásakor, a rendek nevében válaszolt a személynök megnyitó beszédére ; mint a kormány támogatója, mindenkor a személynök előterjesztéseit pártolja, e mellett pedig mint jó szónokot, küldöttségek vezetésével, vagy ünnepélyes alkalmakkor szónoklatok tartására gyakran kérik fel. Huszár Imre, a vármegye követe, még a régi kor férfia, a ki még rizsporozta haját, huszárjának öltözetére és ellátására többet költött, mint saját szükségleteire, csakhogy minél nagyobb fényt fejthessen ki ünnepélyes alkalmakkor, de e mellett bőkezű az irodalommal és a társadalmi intézményekkel szemben; ott, a hol a saját igényeiről van szó, túlságig takarékoskodik, Pozsonyban nyalábszámra veszi a tüzelőfát és csak cseréppipából szívja a dohányt. (Hazánk. 1886. 158.) Az 1825—27-iki országgyűlésen azok közé tartozott, a kik a nemesek adómentességét védték, de máskülönben a tárgyalásokban nem igen vett részt. Az egykorú röpirat a következő gúnyos szavakat alkalmazza reá : ,,Plató tanítványai hallgatással kezdték a tanulást." Az országgyűlés befejeztével hazatérvén, az 1828. évi tisztújítás alkalmával első alispánná választják, helyébe Sárfalvi Heya Imrét választották II. alispánnak. Az 1830. évi országgyűlésre a vármegye a két alispánt, Huszár Imrét és Heya Imrét küldte fel követül, míg a város Pinke Istvánnal és Menyhárt Istvánnal képviseltette magát. A rendek kívánságárra a kormány még 1831 őszére ígérte az új országgj'űlés összehívását, de ennek megtartása az 1831. év nyarán kitört koleraragály miatt lehetetlenné vált. A járvány tovaterjedésének megakadályozására Liptó vármegye határától a Garam folyó mentén katonai kordont vontak, hogy az ország nyugati részét és a Dunántúlt a járvány elterjedésétől megóvják, a hajózást is csak Pozsony és Esztergom között engedték meg. Mindez óvintézkedések ellenére júliusban a ragály áttör a Garamon túli országrészre, valamint a Dunántúlra, s Esztergomban is szedte az áldozatait. Ezek közé tartozott Rudnay Sándor herczegprímás, a kit szept. 13-án ragadott el a halál. A járvány elmúltával a vármegye 1832-ben ismét tisztújítást tartott, mely alkalommal Sárfalvi Heya Imrét első, Bozzai Bozzay Jánost másodalispánná választották. Az 1832 decz. 16-ára egybehívott országgyűlésre a gróf Nádasdy Ferencz Komárom vármegyei örökös főispán és főispáni helytartó elnöklete alatt tartott közgyűlésen Heya Imre első alispánt és Andrássy József főügyészt küldték követekül, az I. alispán távolléte alatt pedig Bozzay Jánost Törvénytelen rendeletek. Kolera-járvány. 1832.-i tisztújítás.