Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Szt. István-templom - Új püspökségek - Gróf Batthyány József - Károly Ambrus főherczeg

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 382 Gróf Barkóczy Ferencz. Szt. Istvántemplom. Új püspökségek. Gróf Batthyány József. Károly Ambrus főherczeg. 1731. évi királyi rendelet alapján eltiltották a nyilvános isteni tisztelet tartásától és a prédikálástól, mint például 1733-ban a nagysápi és az únyi református jegyzőket. Csak Lábatlan és Piszke helységekben, melyek földesuraik révén Komárom vármegyéhez tartoztak, gyakorolhatták a protestánsok szabadon vallásukat. Mindamellett tíz községben : Lábatlan, Karva (ág. ev.), Nagysáp, Úny, Pilismarót, Dömös, Farnad (ágost. és reform.), Nagy öl ved, Kéty és Kisújfaluban fennmaradtak a protestánsok. Az izraelitáknak a törvény nem adott letelepülési jogot. Bizonyos évdíjak fejében azonban egyes városok védelmükbe fogadták őket. A XVIII. század elején a Vízivárosban találunk egy izraelitát letelepedve. Midőn báró Kucklánder neje a Bottyán-féle házba 1710-ben egy izraelitát akart elhelyezni, a város hevesen tiltakozott a letelepítés ellen. Gróf Csáky Miklós halála után (1757) hosszabb ideig tartó széküresedés állott be, majd gróf Barkóczy Ferenczet nevezték ki esztergomi érsekké. Barkóczy kineveztetése alkalmával (1761) Mária Terézia királynő az esztergomi várat visszaadta a herczegprímásnak, s ezzel ismét előtérbe lépett az esztergomi érsekségnek és főkáptalannak ősi székhelyére való visszatérésének ügye, mely a szatmári békekötés után több ízben felmerült. Már az 1723. évi országgyűlés kimondotta, hogy miután a török hódoltságnak vége van, többé veszedelemtől nem kell tartani, a káptalan térjen vissza ősi székhelyére. (1723 : 55. t.-cz. 6. §.). Az 1751. évi országgyűlés megismétli e határozatot, (1751 : 3. t.-cz.); mindazonáltal csak Barkóczy érsek alatt tették meg az előkészületeket a visszaköltözésre. Gróf Barkóczy Ferencz még 1761 okt. 16-án kelt főpásztori levelével tudatta híveivel, hogy az esztergomi vár birtokát visszanyerte, oda tehát, mint a magyar katholikus egyház székhelyére, a főkáptalannal együtt visszatérni szándékozik. (Török I. i. m. II. 187.) Hogy pedig a főkáptalan tagjai alkalmas lakásokkal bírjanak, a vár alatt nagykiterjedésű telket adományozott a káptalannak, mely adományt Mária Terézia királynő 1765-ben megerősített. Az érseknek alkalmas székházról és székesegyházról is kellett gondoskodnia. Alig fogtak azonban hozzá a várromok szétszedéséhez, az új székesegyház alapjának lerakásához, az érsek váratlanul elhúnyt, ezzel az átköltözés ügye ismét hoszszabb időre elodázást szenvedett. A közel tizenegy éven át tartó széküresedés alatt Mária Terézia királynő az esztergomi várban a Kispiaczon, vagyis a jelenlegi bazilika helyén, egytornyú templomot építtetett Szent István király tiszteletére. E templomot hársfák vették körül, homlokzatán Szent István és Szent László hatalmas szobrai állottak. 1821-ig állott fenn, amikor a helyébe építendő Bazilika érdekében lerombolták. Gróf Batthyány Józsefnek esztergomi érsekké történt kinevezése után, 1776-ban Mária Terézia királynő, az esztergomi egyházmegye területéből kiszakítva, három püspökséget alapított, a szepesit, a beszterczebányait és a rozsnyóit. Az esztergomi főkáptalannak elveszett jövedelmei kárpótlásául, 1779-ben a dömösi prépostságot és annak javadalmait adományozta. (Az esztergomi főkáptalan fekvő és egyéb birt. vonatkozó okmányok tára.) Gróf Batthyány József egyike volt a legbefolyásosabb államférfiaknak Mária Terézia királynő idejében. Bölcs mérséklete még jobban kitűnt József császár uralkodása alatt, a kinek reformjai rendkívül megnehezítették a magyar egyház fejének állását. Bár az érsek nem szűnt meg felterjesztéseket tenni a császárnak az egyház szabadságába ütköző rendeletei ellen, de midőn az uralkodó akarata megmásíthatatlanul nyilatkozott, készséggel felajánlotta a közvetítést, a pápa és József császár között. Midőn VI. Pius pápa Bécsben járt, oly ügyesen szolgálta mindkét részt, hogy mind a pápa, mind a császár kifejezték neki elismerésüket. Mint a magyarországi egyházi bizottság elnökének, nagy része volt a lelkészségek rendezésében. Megérte II. József rendszerének megdőltét, sőt az alkotmány helyreállítával befolyása még magasabbra emelkedett. Az 1790—91. évi országgyűlésnek egyik vezetője volt. 1799 okt. 23-án bekövetkezett halálával, közel tíz éven át ismét széküresedés állott be, míg végre I. Ferencz 1808-ban Estei Károly Ambrus főherczeget nevezte ki az esztergomi érseki székre. Az ifjú egyházfejedelem alig foglalta el székét, midőn a kitört franczia háború tevékenységét a nemesi felkelés szervezése érdekében teljesen lefoglalta. A prímás, a nádorral együtt, az egész országot bejárta s mindenütt lelkesítve hívta fel a nemességet a francziák elleni háborúra. Később nagy buzgalommal ápolta a sebesülteket és a betegeket, de az ápolással