Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Protestantizmus terjeszkedése

232 Esztergom vármegye őstörténete. 377 területén a reformátusok határozott túlsúlyban voltak. Csak tizenhárom ferenczrendi szerzetes (kolduló barát) járt Nyitráról, az érsekújvári basa engedelmével, a hódoltsági részekre, felkeresvén a híveket, kiszolgáltatván nekik a szentségeket, és megerősítvén őket hitükben. Mielőtt Esztergomot visszavették volna, nehéz napokat élt át az érsek és a káptalan. A török hadak közeledtének hírére, gróf Kollonich Lipót kamaraelnök lefoglalta Szelepcsényi György prímás bécsi palotájában őrzött kincseit, melyeket 499,780 forintra becsültek, úgyszintén Széchenyi György kalocsai érsek részéről a Pazmaneumban elhelyezett 61.000 forintot is ; mindkét főpap csak évek múlva kapott némi kárpótlást ez elkobzott vagyonukért. A káptalan egy része Thököly hadainak közeledtére, Nagyszombatból szintén Bécsbe menekült, míg a másik rész Nagyszombatban maradt. Thököly ugyan oltalomlevelet állított ki számukra, de ennek ellenére 30.000 arany váltságdíj lefizetésére köteleztettek, hosszas alkudozások után azonban 12.000 forintban egyeztek meg, ennek felét és 2000 forint ajándékot azonnal le kellett fizetniök. Az 1683. évi párkányi diadalnak és Esztergom visszavételének hírére a káptalan is el akarta foglalni ősi székhelyét. Azonnal lépéseket tett a nádornál, a ki a káptalan kérését melegen pártolta, minek következtében Lotharingiai Károly herczeg, királyi helytartó, még abban az évben beiktatta Esztergomban élvezett ősi jogai élvezetébe. A káptalan jogait a nagyhatalmú főhaditanács is elismerte. Csakhogy az egész káptalan visszatéréséről egyelőre szó sem lehetett, mert Esztergom visszavétele után, egy év múlva is, még csak egyetlen, náddal fedett háza volt a káptalannak. Ekkor a káptalan Ordódy Zsigmond kanonokot küldte Esztergomba, a ki hozzáfogott a kanonoki házak felépítéséhez. De rendkívüli nehézségekkel kellett megküzdenie. A káptalannak nem volt temploma, csupán a Bakócz-kápolnában tarthatott isteni tiszteletet, annak viszont nem volt harangja. Ordódy mellett a káptalan ispánja, Nagy Márton fejtett ki nagy tevékenységet, de mindúntalan összeütközésbe kerültek a várőrséggel, mely a káptalan földesúri jogait nem vette figyelembe. A regále-jogok gyakorlása, a dunai vám- és révjog miatt a káptalan és a főkapitányság közt másfél századon át folyt a per. (Villányi Sz. i. m. 11.) Az érseki város visszafoglalása után mind az érsek, mind a káptalan Esztergomot tette a körülötte fekvő birtokok kormányzati középpontjává. Az érseki tiszttartó és a káptalan egy tagja ettől kezdve állandóan Esztergomban tartózkodtak. 1708-ban az esztergomi érseki tiszttartói kerülethez a következő helységek tartoztak : Esztergom-Víziváros, Bajót, Mócs, Búcs, Német- és Magyarszőgyén, Kéménd, Süttő, Nyergesújfalu, Felső és Alsómuzsla, továbbá Marót, Pél és Csenke puszták. A nagysarlói tiszttartósághoz Esztergom vármegyéből Farnad, Nagyölved, Kéty, Kural és Bart tartoztak. Az esztergomi káptalan 1691-ben és 1711ben adott ki új úrbéri szabályzatot. Az utóbbi szerint az esztergomi káptalan földesúri hatósága a következő helységekre terjedt ki : Ebed, Kőhídgyarmat, Libád, Kesztölcz, Epei, Dorog, Nagycsév, Felső- vagy Kis-Csév, Nána, Mikófölde, Szalacson és Patócs puszták, Kis-Bény, Dömös ; ezenkívül halásztanyák Táton és Ebeden. Az Oláh Miklós érsektől alapított nagyszombati Szent Istvánról czimzett papnevelő-intézet bírta Tát, Kicsind, Ebszőny és Tokod falvakat. A török kiűzetése után gróf Kollonich Lipót, akkoriban még kamaraelnök, Esztergomban a török hadjáratban megsebesült katonák számára kórházat akart állítani, mely 1685-ben csakugyan elkészült. Ugyanez évben kieszközölte, hogy egy borbély és gyógyszerész is jöjjön az esztergomi várba. A Kollonich alapította kórház ekkor még csak tábori kórház jellegével bírt, de rövid idő múlva felépült a Szent Erzsébetről czimzett kórház és templom, mely 1710-ben már fennállott. Ekkor a városnak külön orvosa is volt. Szelepcsényi György 1685 január 14-én bekövetkezett halálával a primási székbe Széchenyi György kalocsai érsek került, kinek neve jótékony alapítványai révén örökké emlékezetben fog maradni. Székfoglalója után főleg Esztergom és Érsekújvár helyreállítását sürgette, mivel elődje Buda és Esztergom megerősítésére 180.000 forintot hagyományozott, s ez összeget Lipót király hadi czélokra kívánta fordítani. Széchenyi fellépése következtében a pápa is küldött pénzt Esztergom helyreállítására. Érseksége alatt (1685—1695) térnek vissza a szerzetes-rendek ősi székhelyükre, a honnan a török hódoltság őket világgá üldözte. Alatta telepednek le a jezsuiták is Esztergomban. Gróf Kollonich Lipót már 1686-