Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Bottyán János - Kuruczok föllépése
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 366 volt. (Kir. Könyvek XXI. 292). Tartattak még Szőgyénben is vásárok, míg a többi helységek csak a XVIII. században, jelesül Bátorkeszi 1783-ban. Párkány 1724-ben nyertek vásárszabadalmakat. A postaközlekedés már a XVII. század végén fennállott és jelentékenyen előmozdította a kereskedelmet. A dorogi postamester Budával, a nyergesújfalusi pedig Komárom, Győr és Bécs irányában tartotta fenn a közlekedést. (Villányi Szaniszló i. m. 123.) * ú Bottyán János. Kuruczok föllépése. A bécsi kormány önkényes eljárása, a nagy adóteher, az egyházügyi rendt ietek, melyek a protestánsok vallásszabadságát lényegesen korlátozták, mindegyre fokozták az elégületlenséget. A spanyol örökösödési háború kitörésekor. (1702) a hadi tanács 12 magyar ezred felállítását rendelte el, mire Esterházy Pál nádor meghagyta a vármegyének, hogy 30 vármegyei és 10 városi porta után állítsa ki a ráeső létszámot, és a felszerelésre szükséges összeget — fejenként 18 forintot, — szolgáltassa át Andrássy ezredesnek. A vármegye kénytelen-kelletlen engedelmeskedett ; 30 hajdú zsoldjára 390 frtot fizetett ki Schweidler budai főhadbiztosnak. A katonafogadás azonban nem ment simán. A jobbágyság amúgy is idegenkedett a katonáskodástól, s hogy a messze idegen földön való táborozástól megmenekedjék, tömegesen szökött el a falvakból. A Vérteshegység, valamint a Bakony búvóhelyei alkalmas menedékül szolgáltak a búj dosóknak : a fegyvertelen tömegeknek csak vezér kellett, hogy szembeszálljon a gyűlölt idegen uralommal. A kormány azonban tudomást sem vett a tömegek forrongásáról. Alig teljesítette a vármegye az 1702-ben kivetett katonaság előállítására kiadott rendelkezéseket, újabb zaklatásban volt része. 1703 febr. havában a budai hadbiztosság katonaságot küldött a vármegye nyakára, mert az 1700—1701. évi adóhátralékát, 2414 frt 25 krt nem fizette le. Az 1703. évi adót ugyan már elengedték, de mire ez a rendelet napvilágot látott, a felkelők már diadalmasan közeledtek a Duna felé. 1703. nyarán, midőn II. Rákóczi Ferencz már a Tisza vidékén tűzte ki a felkelés zászlóit, Koháry István cs. kir. tábornok Bottyán Jánost bízta meg egy lovasezred toborzására a kuruczok elleni hadjárathoz. Álljunk meg egy pillanatra e férfiúnál, kinek fényes hadipályája s ama kiváló szerep, melyet a szabadságharczban elfoglalt, egyaránt indokolttá teszik, hogy vele részletesebben foglalkozzunk. Bottyán János 1640 táján Esztergom környékén született. Elkerülve a szülői háztól, végbeli katonának állott be és 1657-től kezdve a törökök ellen liarczolt, s főleg Újvár (Érsekújvár) elfoglalása óta, valóságos réme lett a török martalóczoknak. 1685-ben lovasfőhadnagy volt Esztergomban. 1686-ban részt vett Buda ostromában is, ekkor nagy zsákmánvra tett szert, a melyből azután terjedelmes birtokokat szerzett. 1687-ben zálogba vette Sáp, Sárisáp, Baboly és Bajna falvakat ; ekkor már Zsámbékon volt kapitány. 1688-ban már említi esztergomi házát is, melyet utóbb báró Kucklánder Ferencz várparancsnok lefoglalt, s a mely jelenleg városházául szolgál. 1689-ben a grabovai csatában annyira kitüntette magát, hogy Lipót az arany hadiérmet adta neki és huszárezredesi rangra emelte. 1691-ben Szeged városának parancsnoka volt ; 1692-ben ismét huszárezredesként szerepel. A karloviczi béke után (1699) egyidőre Esztergomban találjuk ; a spanyol örökösödési háborúban ismét táborba szállott, de onnan csakhamar vissza kellett jönnie, mert az esztergomi várparancsnok, a ki esztergomi házára áhítozott, bizalmas jelentéseiben arról vádolta, hogy titkos összeköttetésben áll Rákóczival. A magyarok iránt amúgy is bizalmatlan bécsi haditanács elfogatta, de mert semmit sem tudtak rábizenyítani, szabadon eresztette. Bottyán, mélyen sértve, odahagyta a katonaságot, s 1701 nyarán már köbölkúti birtokán találjuk, melyet 1696 óta bírt zálogban a Pálffy grófoktól. Koháry felszólítására Bottyán csakhamar a toborzáshoz fog, de bizony nem sok eredménynyel ; főleg tisztekben volt hiány, azonfelül a zsold miatt volt baj, melyet mind a tisztek, mind a közlegények egyaránt keveseltek. Bottyán katonaságát (200 ember) Esztergomban vonta össze, de mindössze csak két tisztje volt, a többiek, a kikre számított, kuruczokká lettek. A kuruczok megjelenése általános ijedelmet okozott. Kucklánder sietett az elhanyagolt várat védőképes állapotba hozni, a vármegye utasítást nyert, hogy a Morva határszéleken táborozó gróf Schlick tábornokhoz küldje csapatait,
