Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)
ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - II. RÉSZ. A TÖRÖK HÓDOLTSÁGTÓL A KIEGYEZÉSIG - Közgyűlési jegyzőkönyvek a XVII. századból - Örökös főispánság - Alispánság - Adókezelés
232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 356 Közgyűlési jegyzőkönyvei a XVII. századból. Örökös főispánság. Alispánság. Adókezolés. A gyakori támadások következtében 1656-ban és 1657-ben Szögyént újból megerősítették. (Közgy. jegyzők. II.) Esztergom eleste után a hivatalos vármegye Érsekújvárt vonta meg magát. Itt tartották a vármegyei közgyűléseket, a törvényszékeket, itt őrizték a vármegye iratait is. Sajnos, e hivatalos íratok és közgyűlési jegyzőkönyvek csak megcsonkítva maradtak ránk ebből a korszakból. A vármegyei levéltár legrégibb irata 1618-ból kelt, mely szerint Esztergom vármegye ez év okt. hó 6-án, Érsekúj várott tartott közgyűléséből felszólítást intézett Emődy Mátyáshoz, Bars és Hont vármegyék főjegyzőjéhez, hogy a mennyiben Sárkány (Sárkányfalva) helység dézsmaperében okmányok volnának a birtokában, azokat szolgáltassa át, (Hírnök 1844. évf. 102.) A vármegye XVII. századbeli közgyűlési jegyzőkönyveiből csupán három töredék maradt fenn. Az első kötet az 1638—1647. évek közgyűlési jegyzőkönyveit tartalmazza, ezt követi egy második töredék 1654-től 1659 május 24-ig. A harmadik kötet az 1696 jan. 23-án tartott közgyűlés jegyzőkönyvével kezdődik s 1702 márcz. 22-éig terjed ; ekkor ismét hézag áll be s csak 1710-től kezdve vannak meg szakadatlanul a jegyzőkönyvek a vármegye levéltárában. Az örökös főispáni méltóságot az esztergomi érsekek Esztergom eleste után is megtartották; de midőn Veráncsics Antal halálakor (f 1573), a prímási szék üresen maradt, az érsekségi jövedelmek kezelői viselték a főispánságot, és pedig 1579-ben Zeleméri László, 1588-ban Illésfalvi Chutor János. Az érseki szék betöltése után (1596) a főispáni méltóságot ismét az érsekek viselték. (Értek, a törtud. köréből XIII. kötet.) A közg3 Tűléseken többnyire helyetteseik elnököltek. így az 1644. évi tisztújító közgyűlésen Baráth Ferencz újvári plébános és pozsonyi kanonok volt az elnök, míg a többi közgyűlések rendesen az alispán elnöklete alatt folytak le. A közgyűlések színhelye az érsekújvári vár, és pedig az 1654—59. évi jegyzőkönyv tanúsága szerint, az érsek udvarháza volt. Főtárgyai a tisztviselők, nevezetesen az alispán, szolgabírák és az adórovók válasz ása, továbbá a nemeslevelek kihirdetése, közmunka-ügyek, a szőgyéni palánk fenntartása és javítása, valamint a hadsereg ellátására szükséges élelmiszerek beszerzése körüli intézkedések voltak. Az alispáni állásra az érsek-főispán rendesen négy jelöltet nevezett meg, a kik közül egyet a közgyűlés szavazással választott ; a többi állásokat rendszerint közfelkiáltás útján töltötték be. A legrégibb, ránk maradt alispán-választási jegyzőkönyv szerint az 1638 jún. 27-én tartott közgyűlésen az érsek-főispán Szalay Tamást, Rózsa Istvánt, Vidich Györgyöt és Józsa Istvánt jelölte ; közülök Szalay Tamás egyhangúlag alispánná kiáltatott ki. Öt követi Szárady Ferencz, a kit három jelölt közül 1644-ben választottak alispánná. Szárady Ferencz egy évtizednél tovább viselte az alispánságot. 1655-ben országgyűlési követül választották, követtársul a vármegye jegyzőjét adták melléje. 1657-ben találkozunk első ízben a helyettes alispáni tisztséggel, a melyet ekkor Hagon Mihály táblabíróra (assessor) ruháztak ; helyét azonban már az 1658. évi júl. 2-án tartott közgyűlésen Rátzkewy Sámuellel töltötték be. A XVII. század elején, úgy látszik, Bars és Hont vármegyék jegyzői viselték a vármegye jegyzői tisztét. 1642-ből látjuk először a vármegye jegyzőjének nevét, Richter Jánosét, a kit Józsa Istvánnal együtt országgyűlési követté választottak. 1654 ápr. 9-én a közgyűlés Korodi Istvánt ültette a jegyzői székbe. A közgyűlés hatáskörébe tartozott a szőgyéni őrség parancsnokának megválasztása is. 1643-ban e tisztségre Kőrösnadányi Nadányi Miklóst választották meg. 1646-ból való az első helyhatósági szabályrendelet, a káromkodók ellen. A vármegye alispánjának tiszteletdíját az 1654 ápr. 9-én tartott közgyűlés 1 forint 50 dénárban állapította meg minden porta után. A követek napidíja is szerfölött kevés volt. Mikor 1657-ben a közgyűlés Csontos Imrét és Szakács Jánost küldte a főispánhoz követekül, 4—4 frt útiköltséget szavazott meg nekik. Noha a vármegye túlnyomó része a török hódoltsághoz tartózott, az adókezelés rendkívül sok teendőt adott a vármegye közönségének. A közgyűlés választotta az adórovókat és az adószedőket, de az is felelt értük. Az elszámolás miatt örökös vita volt a királyi kamarával, melynek utasítására 1658-ban a vármegye kénytelen volt, 1626-ig visszamenőleg, újból megejteni az elszámolást az adószedőkkel, vagy azoknak örököseivel. (Közgvűl. Jegyzk. II.)
