Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Palóczi György - Széchy Dénes - Vitéz János

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 338 Palóczi György. Széchy Dénes. Vitéz János. Utóda, Hohenlohe György passaui püspök, rövid ideig (1423) tartó főpásztorkodása alatt, alig hagyott nyomot maga után a vármegye történetében. Korai halála után Palóczi György került az esztergomi érseki székbe. Palóczi erélyesen védte az esztergomi érsekség jogait, mind a függetlenségre törekvő székesfehérvári prépost, mind a veszprémi püspök ellen : hasonlóképen járt el a pozsonyi társaskáptalannal szemben is, mely a megürült kanonoki helyeket a prímástól függetlenül igyekezett betölteni. Az ő érseksége alatt nyílt meg 1431-ben a bázeli zsinat, melynek czélja a huszita-tanok következtében támadt egyházszakadás megszüntetése volt. Palóczi György e zsinatra meghívást nyervén, a püspöki kart Esztergomba értekezletre hívta egybe, mely a magyar kath. egyház képviseletében János kalocsai érseket küldte ki a zsinatra, míg a prímás Miklós esztergomi kanonokkal képviseltette magát. Zsigmond halála után, 1438 január 1-én, ő tette Albert fejére a koronát, aki ez alkalommal Drégely várát adta az esztergomi érseknek. Palóczi György alig két hónappal előzte meg Albert király halálát, (1439. okt. 28.), s így a trón és az érseki szék ép a legválságosabb időben állott gazdátlanul. Erzsébet özvegy királyné Széchy Dénes egri püspököt, a megelőző évben bíbornoki méltóságot nyert főpapot nevezte ki esztergomi érsekké. Széchy Dénes, Zsigmond örököseinek tántoríthatatlan híveként, nagy szolgálatokat tett Erzsébet özvegy királynénak és fiának, V. Lászlónak, kinek érdekeit mindenkor hathatósan támogatta. Attól kezdve, hogy az esztergomi érseki széket elfoglalta, egész Mátyás király trónraléptéig, az ország legbefolyáso abb főurai között foglalt helyet, de Mátyás uralkodása alatt a régi tekintélye alábbszállott ; a király 1464-ben azt tartván felőle, hogy ,,bonus quidem ecclesiasticus sed rerum politicarum non satis peritus," elvette tőle a főkanczellári hivatalt, s azt István kalocsai érseknek adta ; később azonban, II. Pius pápa közbenjárására, a főkanczellári czímet visszanyerte, sőt a szentszék, 1464 jún. 12-én kiadott bullájával azt a bullát is megerősítette, a melylyel IX. Bonifácz pápa a magyar prímások kiváltságait megalapította. Széchy Dénes, érseksége alatt, 1449-ben Esztergomban tartományi zsinatot tartott, a melynek főtárgya az esztergomi székesegyház felépítése, illetőleg helyreállítása volt. Széchy érsek buzgóságának köszönhető, hogy e roppant épület négy év alatt elkészült; Széchy Dénes azt 1453. nov. hét megyés püspök jelenlétében ünnepélyesen felszentelte. Ez az egyház mindenkor gondoskodásán k kiváló tárgya volt. Halála előtt egy évvel nyolczezer aranyat, (80.000 arany forintot) hagyott a bazilika befejezésére. A székesegyház kincstára jelenleg is őriz egy kelyhet, a melyet Széchy Dénes prímás készíttetett ; főbecse a zománczozás és a sodronymű finomsága, az egyes részek szép aránya és összhangzása, s így az a legértékesebb műemlékek közé sorozható. (Magyar Sión 1863. I.) Széchy Dénes halála (1465 febr. 1.) után még abban az évben Vitéz János került a prímási székbe, a kiben a tudományok és a művészetek lelkes pártfogóra találtak. Rövid, alig hét évre terjedő érseksége alatt székhelyét nagyarányú építkezésekkel emelte, a várat kertekkel, melegházakkal díszítette s nagybecsű könyv- és képtárt állított fel. Építkezései közül Bonfin Antal olasz történetíró, különösen kiemeli a magyar királyok és vezérek arczképeivel ékesített ebédlőjét, továbbá a vörös márványból emelt csarnokokat és az érseki kerteket a várhegy nyugati oldalán. Vitéz János e kerteket, melyek az olasz függőkertekhez hasonlóan, két sorban vonultak végig, fedett, oszlopos folyosókkal látta el, melyeknek végére, a szikláknál, kerekded tornyokat építtetett. Ezekben a tornyokban tükrökkel díszített termek és szobák is voltak. A hegyoldalban fekvő kerteken kívül volt még Vitéz János prímásnak egy kedves kertje, mely Esztergomtól egy olasz mérföldnyire, Dömös felé terült el s a Vértes hegység rengetegeivel volt határos. E kertben a prímás palotát is építtetett, mely a Dunára tekintett. Ide gyakran vonúlt vissza elmélkedés végett. Ez a kert, melyről Oláh Miklós is megemlékezik, vadaskertül szolgált, s benne bölényeket is tenyésztettek ; még a mohácsi vész után is, midőn Ferdinánd 1527 nov. 19-étől 1528 febr. végéig Esztergomban tartózkodott, gyakran tartottak itt vadászatokat a király részvételével.