Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Török uralom - Joakim fővezér

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 334 Török- uralom. .Joakim fővezér. Esztergomba tért vissza s itt János király követével, Laszky Jeromossal, 3 hónapi fegyverszünetet kötött, mely egész 1532 április hó végéig terjesztetett ki. Esztergom megvételének híre a portán nagy ingerültséget keltett ; még ebben az évben megakarták indítani a háborút, de az idő későre járván, a támadás a következő évre maradt. (Mill. Tört. V. 86—88. ifj. Palugyai Imre i. m. 11.) Az 1532. évi hadjárat folyamán, míg a török Kőszeg alatt vesztegelt, János király megkísérlé Esztergom visszafoglalását. A várat ekkor a spanyol származású Lascan Tamás vezérlete alatt, mintegy 1000 főnyi spanyol őrség védte, ezenkívü az érsek is küldött Horváth Bertalan vezérlete alatt a várba katonákat, míg maga Pozsonyba távozott. János király vezére, Gritti Lajos azonban nem boldogult az ostrommal, kénytelen volt tehát visszavonulni. Az 1532. évi hadjárat után ismét megkezdődtek a béketárgyalások Ferdinánd és a porta között. A szultán belenyugodott Magyarország kettéosztásába, ha Ferdinánd Esztergom várának kulcsait, hódolata jeléül, elküldi a portára. Ferdinánd teljesítette ezt a kívánságot, s az ifjú Záraival elküldte Esztergom kulcsait, de Gritti fellépése, majd megöletése új irányt adott az eseményeknek. Azok a remények, melyeket Ferdinánd a szultán támogatásába helyezett, füstbe mentek. Ez időtől kezdve Esztergom volt Ferdinánd országrészének határa. Szapolyai János halálával (1540 júl. 18.) Ferdinánd elsősorban Buda megszerzésére törekedett. E végből Fels Lénárd, a Ferdinánd pártfogolta tábornokok egyike 1540 október havában Esztergomból Buda elfoglalására indult, de itt nem boldogúlván, Tata alá vezette seregét, s miután azt megvette, Székesfehérvárt szállta meg. A budai kaland azonban óriási veszedelmet hozott Magyarországra. A törökök 1541 szeptember 2-án kardcsapás nélkül megszállták Budát, és így az egészen Esztergomig terjedő földterület török uralom alá került. Egyedül Esztergom állott még ekkor a keresztény világ előőrseként, de előrelátható volt, hogy nem fogja magát sokáig tarthatni. Ferdinánd ugyan 1542-ben,. német birodalmi segélylyel, kísérletet tett Buda visszafoglalására, de e vállalkozás kudarczczal végződött. Ferdinánd, Joakim brandenburgi választófejedelmet tette meg a sereg fővezérévé, a ki 30—32.000 főnyi hadával, példátlan lassúsággal nyomult előre a Duna jobbpartján, és csak aug. 20-án érkezett Esztergom alá, mely a hadműveletek alapja lett. Ugyanekkor Esztergom alatt összpontosították a 200 hajóból álló dunai hajóhadat, mely akkor volt virágzásának tetőpontján. E hajóhad parancsnoka az olasz Medici Jakab volt, míg a hajóslegénység 1100 olasz, 6000 magyar, rácz és dalmatákból állott. A magyar segédhadak is Esztergom alatt gyülekeztek. Tliúrzó Elek királyi helytartó már aug. 2-án Esztergomban volt. Öt követték a többiek, — bár sokan féltvén házi tűzhelyeiket a törököktől, otthon maradtak, — mégis szép számmal gyűltek egybe az esztergomi táborban ; mint a „nagy" Nádasdy Tamás, a „ravasz" Bsbek Ferencz, Perényi Péter 8000 lovas élén, Serédy Gáspár és György, Balassa Imre, Batthyány Ferencz, a híres huszárparancsnok, Zay Ferencz, a Báthoriak, András öcscsével Jánossal ; a magyar segédcsapatok mintegy 18.000 lovast tettek ki. Ezenkívül Esztergom alá érkezett Ungnád János vezérlete alatt 10.183 főnyi cseh had és Vitelli Sándor alatt 2000 pápai zsoldos, így mintegy 60.000 ember táborozott Esztergom alatt. E hatalmas sereg főhibája volt, hogy nem volt egységes és emellett a táborban a teljes fegyelmetlenség kapott lábra, a mi annál is inkább aggodalomra szolgáltatott okot, mert a vezérek közül senkinek sem volt tekintélye katonái előtt. Tetézte a bajt, hogy nem volt elegendő élelem. Medici Jakab már július 29-én Esztergomból kelt levelével figyelmeztette a fővezért, hogy hozzon elégséges élelmet magával, mert Esztergom környéke ki van fosztva; így az újonnan érkező csapatok a környékbeli falvakat kezdték zsákmányolni és rabolni. Végre aug. 12-én megérkezett a fővezér is Esztergomba, a kit Várdai érsek, Tliúrzó Elek helytartó és Lascan várkapitány fogadtak. Az érsek fényes lakomát adott tiszteletére, mely éles ellentétben állott az Esztergomtól délre, a Duna mellett ütött táborban uralgó szükséggel és élelemhiány nyal.