Borovszky Samu: Esztergom vármegye (Magyarország vármegyéi és városai, 1908)

ESZTERGOM VÁRMEGYE TÖRTÉNETE - I. RÉSZ. A HONFOGLALÁSTÓL A TÖRÖK HÓDOLTSÁGIG - Pórlázadás - II. Lajos

232 232 Esztergom vármegye őstörténete. 328 Pórlázadás. II. Lajos. A kápolna kupolájának mennyezete, valamint a külső tető is elpusztult, de veres márvány belső burkolata megmaradt az utódokra. Bakócz Tamás kápolnáját fejedelmi bőkezűséggel szerelte fel, ellátta nagyértékű arany- és ezüst-készlettel. A nagynevű érsek általában a szövőipar és az ötvösség legbecsesebb műveivel emelte az istentisztelet fényét. Az általa készíttetett egyházi edények közül egy kehely maradt fenn, mely kétségkívül magyarországi ötvös műve, míg a fennmaradt misemondóruhák Olaszországban készültek. Bakócz Tamás pazar bőkezűséggel gondoskodott a használatban levő szertartási könyvekről. Ezek közül különös figyelmet érdemel, kiállításának fényességénél fogva, Gradualéja, (a káptalani zsolozsmáknál használt énekeskönyv), továbbá misekönyve, a mely jelenleg a zágrábi egyház tulajdona. Az egyházi szertartási könyveken kívíil, nagy gondot fordított könyvtárának gyarapítására. Az ő könyveiből való Cicerónak a „Szónokokról" czímű műve, mely jelenleg a Magyar Nemzeti Múzeum tulajdona, továbbá Ranzan Péter szicziliai püspök munkája, mely Magyarország rövidre fogott történetét foglalja magában. 1510 márcz. 12-ére Ulászló Esztergomba országgyűlést hirdetett, melynek feladata volt dönteni, hogy Magyarország a cambray-i ligával szemben minő állást foglaljon el, de ez az országgyűlés elmaradt s utóbb jún. 24-ére tűzetett ki. Márcziusban csak az urak tartották meg tanácskozásukat, mely a bekövetkezett pestis-ragály miatt az országgyűlést Székesfehérvárra hívta egybe, míg az udvar Tatára tette át székhelyét. Közvetetlenül az országgyűlés szétoszlása után értesült az udvar arról, hogy II. Gyula pápa 1511 júl. 16-ára Rómába általános zsinatot hirdetett. Ez ügyben az 1511 ápr. 24-én megtartott országos tanács Bakócz Tamásnak Rómába való küldetését határozta el, hogy ott a Miksa császár és Velencze irányában követendő magatartásra nézve útmutatást adjon. Bakócz Tamás, több mint két évi távollét után, 1514 márcz. első napjaiban érkezett vissza Rómából székhelyére, hogy a pápa megbízásából a törökök ellen kereszteshadat hirdessen. Hazaérkezte után azonnal, még márczius havának második felében, megtette az intézkedéseket a keresztes hadjárat kihirdetésére. Tudjuk a történelemből, hogy a keresztes hadjárat rémes pórlázadássá fajult, melynek le veretése csak véres harczok árán vált lehetővé. A pórlázadás elfojtása után egybehívott országgyűlésen a nemesség haragja elsősorban Bakócz ellen irányult, őt okolván a balsikerért, minek következtében a prímás el sem ment az országgyűlésre. De II. Ulászló kegyét nem veszítette el. Midőn a király halálát közeledni érezte, őt tette meg fiának, II. Lajos királynak gondviselőjévé. 11. Ulászló halálával Bakócz Tamás tekintélyének is vége szakadt. Az 1517-ben egybehívott országgyűlés évenként újra választandó országtanácsot alakított, ebbe Bakócz Tamást is beválasztották, de már a következő, 1518. évi szentgyörgynapi országgyűlés, a melyen a köznemesség kerekedett felül, kibuktatta az országtanácsból. Az országgyűlés többek között az elzálogosított koronajavak visszabocsátását rendelvén el, Bakócz Tamás még ebben az évben visszaadta Esztergom városát, a melyet 16 év óta bírt zálog czímén. Az 1518 őszén tartott bácsi országgyűlésen már a nemzeti párt soraiban találjuk Bakócz Tamást, a kit ezért a köznemesség ismét beválasztott az országtanácsba ; de ekkorra már ereje megtörött. Betegsége, mely 1521-ben már mindegyre súlyosodott, teljesen a székhelyéhez kötötte, de azért még sűrűn keresték fel az államférfiak és a külföldi követek Esztergomban. 1521 febr. elején Orio Lőrincz, a velenczei köztársaság követe, majd Verbőczy István, a híres jogtudós érkezett Esztergomba. Az utóbbi, a császárhoz küldött követség tagjaként, Wormsba utaztában állapodott meg Esztergomban, kinek a prímás, hogy kellő fénynyel léphessen fel, becses ékszereket bocsátott rendelkezésére. Az 1521 május első napjára összehívott országgyűlésre Bakócz is elment, noha ekkor már napjai meg voltak számlálva. Onnan jún. első napjaiban tért vissza székhelyére, a hol jún. 15-én, papjaitól környezve, elhúnyt. Tetemei az általa alapított kápolnában tétettek örök nyugalomra. (Fraknói i. m.)